huncfut-rimek

Valahogy azért szeretni mégis -,
mint gyertylángját az inkvizitor,
Megégetés után kell fény is;
öröm mámorban a lelki szálvátor.
Csak jót akarunk mindannyian
picit persze, magunknak .

Valamiként sötétből ölelni
ne lásson az áldozat, kit a
csókunk elárul, mint iskarioti
Judás, Jézust. Önámítás kínja
feszítve keresztre; az akarat sintér,
kóbor szeretéhség vág, mint a kés.

Rokonítani friss képmutatással;
gyöngéd elfogadás külalakja
benyújtja a számlát, s szépül a gyászdal.
Miközben kiszárad a banánfa.
Csakhogy Zákeus leszáll a fáról,
s a szeretet eléldegél máshol.

Az idő talpa alatt, mint a hangya
zajlik vigéc éltem nagy kalandja;
Merőleges a lépték, tapos agyon -,
gyufaszálakkal védem énvilágom.
Kerek az óra - azon gurul a csók,
miről sajna lassan lemaradok.

Mint halandó vígan volnék eddig,
bár hátból haláltövis bökköd olykor;
tűröm, ellenem nem tehet semmit,
míg nem jön el az órám, pont, legjobbkor.

Akárhol élek, bármily sorscsapásban -,
találok hímes vadcsapást. Serény
lelkű, odadó jellemet a lányban,
szerelmest, boldog éjek rejtekén.

Aki szebb és jobb, s folyton bámulom.
Magam hozzá csíszoltam, azt hiszem.
tömeghisztéria haragját leintem.

Kedvelni a földet, holtig tudom;
vak fájdalom se rémít el - letöltöm,
mint a linket a neten. most rögtön.

homok ez a világ, üveg pohárnak
való, tölts bele amíg van s terem
a szilva, hisz imáinkat profánabb
fohászok, panaszok érlelik meg

sivatag halmoz szilíciumot
lesz itt pohár, ne búsulj, soha szomjan
ne haljunk, víz helyet öntünk rumot
és éljünk mint a paradicsomban.

pohárnokok leszünk, ó, Szilinéne
rumot hagyjuk, piások sem vagyunk,
folyó anyagra csakis mi hatunk

kevés itt már néhány dűne fejleménye
rásüt a nap, üveghegy lesz belőle,
avagy,  fényes  süveghegy jövőre...

Egyedül tötyögünk az úton, látjátok feleim,
mik vagymuk? totyogmunk s nem hagymuk
el vágyainkat, ragaszkodmunk
hozzá. míg el nem fogymuk mindannyian
ellenfél hiányában magunkkal
vívunk csatát magunk ellen
versenyzünk. ki lesz ostobább?
ki nyeri meg az ostobaság
nagy díját?


Csiga lassú sebességgel haladni
a paradicsomba, vár a kígyónk -.
fára tekeredve, s elmeséli, mi lesz,
ha eszel a Tudás fájáról.
Olyan leszel mint isten, jónak
és rossznak tudója - meg van írva
a Teremtés könyvében, - (1Móz 3,4-5).

Ebben is a legmeredekebb
az önrombolás, ki tudja hány
lidérc utas van bensőnkben,
egy légió, vagy annál is több?
Egykor Jakab és János, így szóltak:
Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk:
Szálljon le tűz az égből, és
eméssze meg őket!? 55De Jézus
feléjük fordult, megdorgálta őket,
és ezt mondta: Nem tudjátok,
milyen lélek van bennetek,
Lukács 9.54-55)