huncfut-rimek

Csak írj, ha agg lelked sírni kénytelen.
Ilyenkor nem boldogságról fecseg betű;
bátran kell verd vén klaviaturád -, legyen
a kitartás mint pajzs -, csökönyös, együgyű.

Hisz hiába éltek lángelmék, elhulltak,
mint a nádszál hülyék elleni harcban, és
nem tudták azokat megtörni, kudarcnak
kelepcéje végzett velük, rongy söpredék.

Írd meg annak, ki nyomodba lép, ne higgye,
mit betanult, pár szamárság, értelmed ad!
savanyúbb lesz számára az a lötty, innye
megutálja, kit vak nehézség szorongat.

Az aranyos rímek ha szépen díszlenek -
csak éke dalnak, senkit nem gyözhet meg;
Kire nem vetül gazdagság fénye, lézeng,
mint sivatagban az eltévedt, tönkremegy.

Ha művészet áldomása kínál nedűt,
idd ki fenékig -, sose áltasd gyermeked.
Világosítsd fel, hogy fájdalomba került -
bármit  elérni, ne várjon segélykezet.

mint ki fények porában, tömegbűzében
az embert csak festményről ismeri,
távcsövel keresem barátom e földön;
csillagok távlata a hátterem,
s egy bálterem üres kongása emlékeim;

Nem sors elől szökve,épp ellenkezőleg
annak kerekét gurítom, s ha elakad
kátyúból kötélideggel tépem ki egyedül;
Szekérnyom sehol nagy az én szabadságom
mégse irigyeljetek, nem válik hasznotokra.

Mert szebbek vagytok mint én -, sőt jobak;
mint a csillagok ragyogtok de távolból
jaj mi lenne, ha közelebb mennék, Holdak
kráterei merednének rám, avagy a Kánaán?

Hibernálva roppant egyszerűen ,
tudomásul vett pillantás kanócát
begyújtom, és fellobban szemünkben
a megújító szeretet -, szerenád

Kiszámolni nem fogom, mennyi most
a csók honoráriuma, az, ingyen
töled kapható; tölts ki papirost,
örök játszma sorsunk eme filmben

Minden titok egyszer majd kiderül
valamilyen szinten -, nem lehetetlen
kelepce. Hangyányi álmokba gyül;
együtt alvás kényelme hevítetlen.

Kis hangyám, ó boldogság, bolondság;
cipellj csak morzsákat - ugyis elejted;
az ábrándkép elárverezve rég.

Valóság burkát léhán ne rongáld;
kecsegtet a felkelő nap, ma fénytelt.
Minden gyözelem elnapolt veresség.

Kerek talpas ez a tél, mint szekérnek
sora, tengelyig sárba süllyedő;
Tele jóllakott urakkal , verébnek
finom húsára folyton éhező.

Ki száll ki, nehány madarat lelőni?
ki süti meg -? szekér se moccan itt;
Lefagy a szándék, fázik-e földi?
Ütik a lovat, farkát kitépik.

Megeszik a gebét, sütik ott helyben,
s a méltóságok fent a szekéren
elalszanak mély álmoba merülten.

Jön a Tavasz, álmos urakat ébreszt.
Lekecmerengnek a sárba szépen,
s elindulnak szántani , s ez odéb lesz.

Az a cél, hogy az eladósódást megakadályozzuk,
ám Rocsilnak volt egy mondása: "add nekem
a pézkibocsájtás jogát és máris enyém
az ország"pedig a kamatszedés bűn.
meg lehet nézni a régi időkben böntették.

Lexikonok zengedezik mit privatizál
a monopolizmus, szabadverseny - nuku,
az a következménnye, kis vállakozók -, bezárt
számotokra a bolt, a piramis rátok szabadult.

Tíz milió emberből kettő -, ha milliárdos;
a többi kirekesztve eme  paprdicsomból;
ennek ellenére ketten a jók. Így már világos.
higy a bűnösök csakis mi lehetünk Ámen.

S akkor a bankár eldönti mivel
oltassam be magam, mindegy mi az
a lényeg, hogy a szurit megkapjam
aztán kuss nekem, Ámen