Kismalac és a sas

Megszökött a kismalac,
beragadt a sárba,
Ekkor nagyon megijedt,
remegett a lába.

Arra repült a nagy sas,
fentről észerevette,
felkapta a könnyeit,
nagy sertéshez vitte.

Letette a könnyeket,
repdesve jelezte,
merre van a kicsike,
siessen most erre.

Szaladt is a nagy koca,
száguldott a lába,
meglátta a csemetét,
ott volt bent a sárban.

Robogott mot még jobban,
beugrott utána,
most már ketten boldogan,
ott bent dagonyáznak.

Bíz kikapta egyhamar,
gyorsan hazavitte,
fentről már a nagy madár,
végig csak figyelte.

Hazaértek egyhamar,
gyorsan megfürödtek,
mind a ketten ragyogtak,
lakomához ültek.

Meghívták a nagyszeműt,
hisz éles látása,
ezért most már boldogan,
együtt vacsoráznak.

A jót tevő nagy szárnyas,
hálát is kap érte,
ezután már így hárman,
boldogságban élnek.

Sötét van és este lett,
mesémnek is vége,
kitalálok még egyet,
azt is elmesélem.