TURIKARI68 blogja

 

 

Ezerkilencszáz hatvannyolcban

Velem üzentek talán,

Mikor kinyíltak alattam az egek egy darabig.

Visszavárva hazám, de én még maradtam,

És a felhők alján ottmaradtak a hegek Aradig.

 

 

Mondja kend uram-teremtőm!

Ha bennem oly annyira hitt,

A temetőm, e síri csend oly annyira gondtalan?

Mert árva lettem, jaj, istenem!

Ki itt hazátlan és hontalan.

 

 

Lefektettél aludni, hol nem kell többé hazudni

Betakartad álmaim keserű magyar földel gyolcsnak.

Az nap a pap csak egy keselyű volt,

A holt élet ímhol csak egy képlet,

Mindent visszaadva ennek az uzsorás sorsnak.

 

 

 

 

 

 

Ezért kerestem a szavakat

Melyek, majd ha nem leszek, helyettem szólnak,

Itt minden tisztán látszik, ki akar, lelkemre rátalál.

Mert barátságnak indult, de útközben úgyis eljátszik engem

Mint a nyunyókát a kölyökképű halál.

 

 

Nagyvárad/ 2023/ 05/ 26.

 

 

 

 

Úgy gondolok most a hazámra,

Mint ahogy apámra kinek emléke

A Somló alatt múltba veszve lába kél.

Sírján valami mezei gisz-gaz virágzott

Még itt volt, ennyire egyik se hiányzott

Úgy járok én is utánad most sziszmatolva, mint a puha szél.

 

 

 

Itt lettem egykor én is óriás, mint a gyermek,

Ki e földből kinőtt bokrok ágán azóta is folyton érőn termek!

Ide font meg magának, a téridő barátom.

Beleszakadva valamely felhőről pont anyám ölébe

Hogy ez ugarnak vessem le, ha mennem kell húsvér kövérke kabátom.

 

 

És de vajon melyik a valódibb

Talán az élet? Mely a halálhoz csapódik?

S karöltve szépen jár e két cimbora.

De ha egyszer az eleven fáj,
és persze éppen akkor előle, még bújnod sincsen hova.

 

 

 

 

Itt vagytok hát az illatokba feszt!

Hisz a talonba én sem vagyok elfeledve!

S ha vándorbotot kapok, oda fel a csillagokba,

Az hogy Magyar vagyok, a gondolat hazáig nem ereszt!

Még odaérek, bennem lesztek eltemetve.

 

Gic/ 2023/04/02.

 

 

 

 

 

 

 

Hello, szia, te virág!

Kit hajcol itt a világ vadul,

Mond, milyen az a sors, mely harcol ott lent!

Miért nőttél ide makacsul, hol némán hallgat a csend.

 

 

Tudtad? Kutyafuttában járt erre a boldogság,

Nálam, kit nem várt sehol kegyelem.

Egy váróterem volt a lelkem,

Hová csak átutazóba nyitott be a szerelem.

 

 

Ezért, ma csak mások álmaiban nyaldosom ajkad ízét,

Így öltve az elmúlásnak vacak ringó testet.

Adva forró csókot,

S karoddal dajkálok, magamhoz hasonló indigó gyermeket.

 

 

Vigyázok majd szép szemedre,

Ha megneszeled, hol vagyok.

E szavakban létezve a honnak,

Hol tengerként összefolynak a mondatatok.

 

Oroszi/ 2023/ 03/ 12.

 

 

 

Ha az ember haza gondol,

És sokat barangol itt bent.

Eszébe jut a gyermekkor,

Hol akkor még ott volt valaki, aki megment.

 

 

Akácfüstöt pöfékelő téli reggelek,

Ahogy én kelek, Lujza mama a maga csillaga.

Az ajkamat harapdáló bundás kenyér,

S ahogy iskolába indított ugyan az a tenyér!

Kísért gyakran az otthon szaga illata.

 

 

Hisz innét röppentem világgá,

S nincs is már ki látná, ha elönt, a fájdalom pedig én vagyok!

Bolond lettem?

Ki ha erre jár, már csak egy jött-ment, mint az évszakok.

 

 

Az isten lett a legközelebbi hozzátartozóm a pindur,

Bese kel mennem többé a költő falujába.

A szabókeresztre feszítették akár egy linket ma is élő rokonom,

De ha az éhes elme vadászni indul, nem válunk köddé,

Kiolvas tán minket majd a fabulákba.

 

 

Ímhol már pedig,

Javában csont sovány a csend.

Mikor talán felkarol a jövendő, kinek ott leszek minden szavában

A hazám ő lesz az, aki megment.

 

 

Oroszi/ 2022/12/26.

 

 

Helló Oroszi! Egyszer visszajövök még,

Ha engedi az ég!

Ha más nem, tán csak úgy hazafúj a szél.

Akkor betűk potyognak az égből majd előttem, s én, mint a fergeteg,

Kész vagyok itt hagyni a szót,

Melyből volt már rég rengeteg s mindent elmesél.

 

 

Tudod, kerestem a boldogságot szegényesen,

Mint a gabona futurában a foltos szákot,

Odaszökve a szemekbe jóllakni falatnak.

A szerelmet anyám!

Melyet kislányként, te is csak kitaláltál magadnak.

 

 

Egyszer hazatérek? S már ha tejet aludni nem is kérek,

Csak hogy mondj másik mesét,

Mert túl bosztihó volt velem fent szeretőnek az élet.

Mely ellopott elcsent előlem minden jót,

De ha megtöltik miattam is kistemplomunkba a hajót,

Had maradjak itt legalább a temetőnek egy szép kép csendélet.

 

 

Oroszi/ 2022/07/31.