Aki mégis megment.

 

 

 

Ha az ember haza gondol,

És sokat barangol itt bent.

Eszébe jut a gyermekkor,

Hol akkor még ott volt valaki, aki megment.

 

 

Akácfüstöt pöfékelő téli reggelek,

Ahogy én kelek, Lujza mama a maga csillaga.

Az ajkamat harapdáló bundás kenyér,

S ahogy iskolába indított ugyan az a tenyér!

Kísért gyakran az otthon szaga illata.

 

 

Hisz innét röppentem világgá,

S nincs is már ki látná, ha elönt, a fájdalom pedig én vagyok!

Bolond lettem?

Ki ha erre jár, már csak egy jött-ment, mint az évszakok.

 

 

Az isten lett a legközelebbi hozzátartozóm a pindur,

Bese kel mennem többé a költő falujába.

A szabókeresztre feszítették akár egy linket ma is élő rokonom,

De ha az éhes elme vadászni indul, nem válunk köddé,

Kiolvas tán minket majd a fabulákba.

 

 

Ímhol már pedig,

Javában csont sovány a csend.

Mikor talán felkarol a jövendő, kinek ott leszek minden szavában

A hazám ő lesz az, aki megment.

 

 

Oroszi/ 2022/12/26.