TURIKARI68 blogja

Féltve őrzött kincse

Vagyok én anyámnak.

Furcsa egy keveréke,

A hírös Magyarországnak.

Tót volt a méh, a mag maga zsidó

Őseim Vagyont vesztett nemesek.

Így születtem meg én e hazára,

A szegény árva Nemecsek.

 

 

Mindenki szíve fáj bennem tág határok között,

 Hun, e föld mit az avar betakar.

A szlovák keresi a múltját a héber slomó harcol is érte, e kódis magyart pedig,

A csóró cigányzenész kísérte, csak mulatni akar.

 

 

Így lettem én! Ki a párját ritkítja, valaki ,aki ismerve e kórképet, szólít bennetek imára

Hol tán lehetek messiás! Ki falvak határában kővé dermedve e szittya pórnépet vigyázza.

Újra írja e hamisított történelmet,

Azért jöttem a világra.

 

Gic falunap.2023/ 08/12 18:56.

 

 

 

Hahó, ti angyalok immár hazafelé tartok,

Hogyha akartok látni leszegett fejjel.

Nincs hát otthon senki? Ki megkínálna engem,

Egy csésze levessel vagy emlőből édes tejjel.

 

 

Íme, a család kinek ez jutott, megállította a sorskeze a hamis,

A fene nagy falakra már gyors inda futott,

S e romok alatt hever kárba veszve élete!

Mégis idevágyom haza, hol anyám ebédre hívó szava

Még ma is olyan, mint a bálnák éneke.

 

 

A szabókereszthez rovom az utat, feloldozást várok,

Ledobva batyumat, mint aki benne cipeli e világ terhét.

Érett, kalászokon zizzen a sóhajom, mint aratatlan kenyérnek vetett kéve,

Megtörve jó nagyon, átérezve az anyja keservét.

 

 

Túl sok ez már nekem! Ahogy a teremtett világ most nincs,

Úgy csak a teremtője van ma velem.

S egy pillanatban mely oly meghitt, dobok vele egy szelfit

Melyen nem látszik semmi más!

Csak az örökül hagyott csend, s az alkotás előtti szingularitás.

Oroszi/ 2023/06/18.

 

 

Ezerkilencszáz hatvannyolcban

Velem üzentek talán,

Mikor kinyíltak alattam az egek egy darabig.

Visszavárva hazám, de én még maradtam,

És a felhők alján ottmaradtak a hegek Aradig.

 

 

Mondja kend uram-teremtőm!

Ha bennem oly annyira hitt,

A temetőm, e síri csend oly annyira gondtalan?

Mert árva lettem, jaj, istenem!

Ki itt hazátlan és hontalan.

 

 

Lefektettél aludni, hol nem kell többé hazudni

Betakartad álmaim keserű magyar földel gyolcsnak.

Az nap a pap csak egy keselyű volt,

A holt élet ímhol csak egy képlet,

Mindent visszaadva ennek az uzsorás sorsnak.

 

 

 

 

 

 

Ezért kerestem a szavakat

Melyek, majd ha nem leszek, helyettem szólnak,

Itt minden tisztán látszik, ki akar, lelkemre rátalál.

Mert barátságnak indult, de útközben úgyis eljátszik engem

Mint a nyunyókát a kölyökképű halál.

 

 

Nagyvárad/ 2023/ 05/ 26.

 

 

 

 

Úgy gondolok most a hazámra,

Mint ahogy apámra kinek emléke

A Somló alatt múltba veszve lába kél.

Sírján valami mezei gisz-gaz virágzott

Még itt volt, ennyire egyik se hiányzott

Úgy járok én is utánad most sziszmatolva, mint a puha szél.

 

 

 

Itt lettem egykor én is óriás, mint a gyermek,

Ki e földből kinőtt bokrok ágán azóta is folyton érőn termek!

Ide font meg magának, a téridő barátom.

Beleszakadva valamely felhőről pont anyám ölébe

Hogy ez ugarnak vessem le, ha mennem kell húsvér kövérke kabátom.

 

 

És de vajon melyik a valódibb

Talán az élet? Mely a halálhoz csapódik?

S karöltve szépen jár e két cimbora.

De ha egyszer az eleven fáj,
és persze éppen akkor előle, még bújnod sincsen hova.

 

 

 

 

Itt vagytok hát az illatokba feszt!

Hisz a talonba én sem vagyok elfeledve!

S ha vándorbotot kapok, oda fel a csillagokba,

Az hogy Magyar vagyok, a gondolat hazáig nem ereszt!

Még odaérek, bennem lesztek eltemetve.

 

Gic/ 2023/04/02.

 

 

 

 

 

 

 

Hello, szia, te virág!

Kit hajcol itt a világ vadul,

Mond, milyen az a sors, mely harcol ott lent!

Miért nőttél ide makacsul, hol némán hallgat a csend.

 

 

Tudtad? Kutyafuttában járt erre a boldogság,

Nálam, kit nem várt sehol kegyelem.

Egy váróterem volt a lelkem,

Hová csak átutazóba nyitott be a szerelem.

 

 

Ezért, ma csak mások álmaiban nyaldosom ajkad ízét,

Így öltve az elmúlásnak vacak ringó testet.

Adva forró csókot,

S karoddal dajkálok, magamhoz hasonló indigó gyermeket.

 

 

Vigyázok majd szép szemedre,

Ha megneszeled, hol vagyok.

E szavakban létezve a honnak,

Hol tengerként összefolynak a mondatatok.

 

Oroszi/ 2023/ 03/ 12.