Mikijozsa blogja

Újság a megszokottságban:
megszerettek engem hárman
Az egyik bal felől nézeget
a másik a jobbomon szépeleg,
a harmadik távolról üzen
"Jöjj hozzám és maradj énvelem".

Újság a szokatlan télben: nincs hó.
Ám érzelmekben örök lobogó.
A hideg messze van, a nő meg itt,
sugdossa izgalmas vágyait.
Én meg csak festem Csikondát

Az égen, egy kék sugár ma rémlik
Nyugatról elindult, ide rohan.
Sosem lassít, egyre felénk kúszik.
nem fény mégsem, a gonosz benne van.

Egy picike fémes zaj, felmorajlik.
Mű hang, demó zaja. Repülő kard.
Mint varró tű szúr, agyba fúródik;
Szétárad feslettsége, bomlaszt.

Az erényes alkat nem veszi észre ;
nem éber senki, míg lelke hófehér,
ám, ha meszelő hang bekente,
velejéig megrontja rókavér.

Zaj kell madártalan térben élve -
magányban szükség szalmalángja gyér.
Fogy erő belőlünk,énünk zenéje
nem talál őszinte választ,ha fél.

Egyiken a tisztaság mosolya csábos
A másikon jönni fog hideg mészáros
Elsőn még tavasz volt, rügyeztek bolond fák
a másikon már osztogat kék, fagyhalált.

Lehet, elkerül, nem öl meg tekintete,
vagy mégis ránk lehel? S fülünk nincs levédve.
Ó, akkor kezdj szívem, lelkem égetni, úgy:
fagyokat legyőzzek, verítékem kiút.

(felmelegíteni, mint a levest)
Keverj régi műbe a magadéból, ja:
Versszakonként legyen benne bors, meg torma
érzéseidet álcázd citromlével, s mint
a forró kását, majd úgy megszeretik.

Este, hogyha ágyba fekszel, szíved dobog,
paplan alatt átmelegszel, versed is lob.
Egyik strófa másik után, átalakul
hideg volt, de általad újra virul.

Nem kell rímet nézni, sava-borsa - íze
szívedbe talál,kis torkod melegítse.
Az itt nagyon nem számít, ha verslába nagy,
aki modern költő, bármit átugorhat!

Azt sem feledi, rántással leöntse,
vastag állagúra "műgonddal" kitöltse.
Csodálkozzon aki nem is ismeri fel:
átdolgozta antizseni eszközökkel!

Ne temessen, ne szeressen Háry János már
rémítgessen, de megmentsen hogyha muszáj.
Jóról is csak annyit szóljon, "nem addig 'a"
hanyagoljon, de ágyba csaljon poétika!.

Púpot képezett rá, hm, ázik metafora
fülszöveggel átcentizte romantika.
S hogy a giccsét, lám, felújítsa e mázzal,
idill műve hegza méterekben szárnyal.

Nem ihletre ugrik, de ni, honnan merít:
zsenge lírákba rímes vitorlát feszít,
kinek rémes íja rálő e "himnuszra"
őszképéből jambust farag a zoknira.

(tréfás útbaigazítás)