Mikijozsa blogja

Ne vetülj árnyék ünnepre ma még,
hisz a holnap ígérete csipetnyi,
igazságmentes, édeskés hordalék.
Nekünk kell sós könnyeink letörölni.

Hiába várjuk mástól, némi fény
legalább adventkor hadd melengessen;
vehessünk részt magunk szabta misén;
ajándék vétel csödbe ne kergessen.

Homályos tükörből tolul a köd,
kísértésbe göngyöl, sebaj imádkozz!
Ne enged hogy örüljön, ne siránkozz.

Akármi lesz, a hűség ideköt,
A próbák idevezettek, kibírjuk,
s a gyertyákat, fényleni, ezért gyújtjuk.

Valótlan zakata, mit vézna drót
már nem szállít, hamar vedd fel, s tedd zsebbre,
micsoda rezgés cseng zsebekben, mondd,
drótnélküiség tekert be örökre?

Harang és kürt tenyérbe rezonál;
Mindenkivel légy összeköttetésben
mint szapora micélium fonál
a szeretet gombamód nem nő mégsem.

Fülünk nő, lelkünkbe ki beszél?
riadj, mert megnőtt az éteri hézag;
sok az ajánlat, s rengeteg névnap.

Sose pihen, szinte magában beszél,
kapcsold be kamerád, jön egy parancs,
könyörgöm éjjel van, elvették a villanyt:)

Sietős csókkal ébred a babám,
megállj, van idő szemed szépre mosni;
Mereng nap felé fordulva, s lazán
mosolyog. nem tudnék rá haragudni.

Eredj, mert vár a világ s kifacsar,
mint egy darabka mosogatórongyot,
legyen ki urat koszból kivakar,
s a mór mehet, elvégezte a dolgot.

Rideg a valóság, úgy kell szeretnem
a párom, ne fájjon neki e tény;
Kobakom olykor a falba veretnem,

vetüljön rája is  kevéske fény;
ne bántsa szép lelkét - másodrendűség,
hisz rajta, mindig fehér, a kötény.

Bebutorozta a teret a csend, oly
fekete, öszkomfortja könnyű életre
beidegzet, nem feszül mint az íj
elszalasztott nyílveszők utat tévesztve
csak a bokrot luggatják, égnek is

Hazazörög a holnap, hej mindegyre várom,
egyik fele a másikra kacsingat
uff, nem is tudom melyiket becézzem;
Távolról zakatol a tegnap vissza se térjen!
Ködbe boríthatja tévémet egy gőzkazán -,
pupostevék menetelő hajnalán... izgalmán;
szőrénél fogva hétvégek vergődnek körmünk alatt,
kikapart jókedv és véresre csókolt szerelem
viháncol fokozottan, egymásba gabajodva.

Szeretnék nevetni, rövideket - egyhangúakat,
kacagni, hosszú készülődéssel ajkamon

Neves előre, jön a szebb remény.
Sikerülni fog minden, hajts fejet, mert
simogatni készül szerencselény -,
hoz gerincet csiklabndozó hengert

Hagyatkozzunk rá, nevetésre késztet,
nem azért mert vicces, csakis azért,
mert érdeke, hogy vihogj mint bűvésznek
kijáró elismerés, semmiért.

Puffad a kedved ha elhiszed önként-
tömeges röhögés szent törekvés;
afféle verseny, röhögd hát magad szét.

Ne fájjon semmi, vonaglik a testrész
csiklandozzuk hát önmagunkat is,
így lesz boldogságunk teátrális