Mikijozsa blogja

Mikijozsa•  2013. augusztus 28. 19:37

A csók kongresszussán

Volt valami  mozgalom, e sor előtt,

elhallgatom, vérszemeket ne bántsak

mert valahol remeg árnyakat kergető

modora a múltnak

 

  

Mikijozsa•  2013. augusztus 28. 12:21

Kis bogár

 

Kis  bogár a boldogság

de nem a fejünkben lakik.

Ábrándos fellegekből fogják

egymásnak az emberek

 

Fogjunk mi is egyet, galambom,

ni, ni, elkaptam, hallod a

szárnya miért  verdes folyton?

Máris illanni akar

 

Tartsd a tenyered, fogd nagyon,

mert hamar  eltűnik észrevétlen

faképnél hagy mint az álom ;

annyira kiszámíthatatlan.

 

Mikijozsa•  2013. augusztus 27. 12:56

Szerelem

Ölében a lét anyjának

tanultuk a szerelmet ;

Ígérgetve adott egymásnak,

Összekötve szívünket

 

Falevélke fűrészéle már szívünk

vágja, metszi a perceket ;

Ijedezhet, mert öregszünk.

de a szeretet csak nevelget.

 

- Ne féljetek jámbor kisdedek,

időbokrán új hajtások lesztek ;

ki szeret nem fél, nem pityereg,

összezárva új szférába léptek...

 

 

 

 

Mikijozsa•  2013. augusztus 27. 08:25

Nincs vége soha

most kék vagyok. máskor lila
most sírhatok, máskor ima,
maholnap sárgulok zöldesen ;
piros szívem a földbe menny.
Mennyországom tüzes piros,
édes párom jaj, de csinos.
Mégis az utolsó táncra
ő kérjen fel utoljára
ezért hát nincs vége soha
szerelmét ember folytatja
ama másik,szebb világban
és itt hagy mindent a pácban .
Főzni még fincsi  jó levest
azért még számomra lehet. 

Mikijozsa•  2013. augusztus 26. 16:51

Most a pénz

Most a pénz szép és nagy

most elérhetetlen - vastag,

főleg a másik ember kezében

 

Dehát, végülis szép a pénz,

mit, hogy szép, remekmű!

Sőt, a pénz nőnemű....

Márpedig nőnél szebb nincs sehol

És a pénz családi protokoll

 

Ő ápol, dédelget minket

Pici szánkba enni ad,

A pénz ad meleget, ha fázunk,

nélküle nyugtalan az álmunk.

 

Ó, pénz - pénzecske, igaz, kevés vagy

Mégis te vagy az anyukánk, apukánk,

orvosunk, tanárunk, taníts hogyan

feledjünk el téged, te drágánk,

Bukszánk gyöngye, e létnek istene:

tudjuk, hogy utálsz bennünket

Bár tudnánk imádni téged, ám

ez a mi hibánk, hogy hanyagoljuk

a térdeplőt előtted.

 

Nemcsoda, ha maholnap éhen halhatunk,

de akkor mondd, mégis, miért vagy szép,

miért olyan vonzó és  kívánatos?

Mondd Mammon, te kegyetlen erő,

már mindent megvettél előlünk?

Így akarsz sanyargatni minket.

te kegyetlen jégarcú soványság,

ki a zsebünkben hízni képtelen,

előbb-utóbb elválnak útjaink.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom