Mikijozsa blogja

Mikijozsa•  2014. április 18. 15:15

Ványolt csizma és kölni víz

Amikor még ványolt csizmában jártak a legények
kölni vizét kézbe fogva az ifjú feltűnően
új ványolt csizmába rejtve lábát, ünnepélyesen
menetelt a lány otthona felé, vidám nap lehetett.
A lány pedig, ha nem volt "eléggé" magas,
ék-emelt lábra valót készíttetett magának
Az emelés magasságát a sarokmásságához adta
a cipész a hátsó szárvonal mentén, innen
húzott lágyékvonalat, valamint 47 fokba állított sarokvonalat.
Rendkívül divatosak és királyi kinézetűek
voltak, főleg a lányok, mint valami
hercegnők, pironkodva fogadták az öntözést
amelyet csak később kezdtek léha módon 

locsolásnak nevezni, ezzel is kifejezve
hogy a régi varázsa kezd alábbhagyni.

Mikijozsa•  2014. április 18. 07:05

Eső isten és a teknő befűtése

Úgy emlékszem, még a nyolcvanas években
egyszer találkoztam egy könyvvel, a címe
nevetésre indított: "Eső isten siratja,
Mexikót." Még-hogy siratja, gondoltam,mégis
hogyan is siratná? Hiszen a halottat szokták
- megsiratni az élők, akik siratóasszonyokat
fogadtak fel. Azóta sajnálom ezt, az angolból ilyen ostobán fordító valakit. Valójában Eső isten sír, rí Mexikó fölött, vagy: Könnyeit hullatja Mexikóra. Ez lenne a helyes, de hiába, mert úgy látom mindig a helytelen a jó mostanában.
Ugyanezt érzem, amikor olvasom ezt a szót, hogy teknő, fúj de borzalmas - hisz eredetileg és magyarosan tekenő az ami helyes lenne, mert a teknő nem más, mint a latin techno(-lógia)(ejtsd teknólógiának, vagy teknő-orgiának :) mindegy. Tekenős béka volt a mai teknőc valamikor, és tekenővájó a teknővájó, stb
de már úgy kezdem ezt látni, hogy eső isten bele fog kényszerülni a teknőbe és ott fogja siratni Mexikót úgy mintha hevrőn heverne és nem heverőn és kevrőt fogna a kezében nem keverőt, fűt vágna fűnyíróval és nem füvet, de hogy a teknőt befűtse, a fűt szénává szárítaná, meg ilyenek. Hát nem muris?

Mikijozsa•  2014. április 12. 13:00

Átszűrődik

Átszűrődik a lélek állagán
s mint a tilinkó, mely sebtében
készült, valahogyan megszólal szám:
Úgy szeretlek, asszony e létben,
mint a kenyeret a gyermek...

Átküldöm e vallomást szerényen,
s az írás, melyben lezárva megy,
mint egy falevél gyors-patak vizében
utat tőr feléd, ujjongva libeg,
S mikor, mint sérült hal,hasa hideg:

Te kibontod, s benne a kései
rezdülés talán még hatni kezd,
de ha nem, ne bánd, hogy "elkezd múlni",
vége úgysem lesz, mindig megered,
új sodrás jön, harsogó lendület.

Mikijozsa•  2014. április 11. 17:24

Erdély ma megint

(még nem végleges)

Erdély ma megint eszem édes igénye.
Emlékeim ablaka nyílik amint
morzsolgatom édesen illatos szélbe
elmúlt örömét, anyaéden a szírt
alatti falucska, a város egésze.
Honnan ma riadt bokor is belehint
lelkembe ekkora csodákat e hétre,
Ó, mekkora bennem a vágy, olyan kín.

Miért kerül onnan az ember el? Játszik
a sorsom, eloltja örökre a múlt
emlékeit,ám az kiújul, okol, szid,
mint bokrot a részeg, agyamba szorul
a csúnya hiány, mit a tréfa sem enyhít.
Aztán kitekintek a messzi hegyekre,
s, mint fogja a szónak, erőt szabadít
lelkembe a képzelet és viszem egyre


Mikijozsa•  2014. április 10. 10:29

Erdély

Egy senki földje, melyet  tulajdonossai

 

eldobtak maguktól, tudjuk miért...

 

A világ kacag rajtuk, ők annak okai

 

hogy idegen kézre játszottak téged,

 

mert tiszta és szent föld voltál

 

Erdély, életem végéig gyászollak

 

nem haltál meg, de sokat szenvedsz,

 

Erdély, ezt nem érdemelted

Idegen kézre adtak, mint Jézust


s a hóhérok ellepték földedet ;


hatalmaskodnak, hazudnak,


maguknak gondolják a just


miközben bitorlók csupán, 


de van még isten, s ha van


egyszer megfordul a kocka, 


egyszer igazán...