Mikijozsa blogja

Kerékbe aprózva a szeretet -,
s a gépkocsid azon gurul -; ne ütközz,
ne koccanj! - légy figyelmes, szemedet
le ne vedd az útról, ha "angyal" üldöz.

Oxigén lelked kerékbe lehelt
tömörsége hova forog alattad?
Remélem tudod az irányt - epeszt
a vágy hogy felém siess mihamarabb.

Kerékbe harap kátyú mielőtt
ideérnél - régi talán az aszfalt,
de a szerelmünk is az, azt hiszem.

Kerékbe törten forog a jövőt
kereső világ, benne vagyunk, s alant
a hátrány fékezi már énekem.

Elég a csók az ajkad szögletén -,
nem elég mégse, pedig tüze gyógyít;
a szomjúság vizet kíván ma, gyógyírt;
ha nem táplálod, jaj elégek én.

A láng virága arcpírosra nyílt;
s a kertész büszkesége serken újfent.
szerénykedem, ha már sosem halunk meg -
vörös moha nem lesz soha e szív,

Elégedetlen idő - ágyba küld;
sötétség - égig érő női hajzat -,
talán tiéd talán Földanyáé.

Nő, felfelé csillagokba velünk.
nem itt lent vagyunk már, páros alakzat
leszünk mi ketten, a mindenségé...

Minden a szerelem semmi nem léphet
helyébe - lopott csók - vagy pénzen vett
ölelés sem oltja nagy éhséged -;
éltető szenvedély lelkem frissítsd meg!

Ha pirkad, ha alkony - kerget újra
a boldogság mámora -, szerelem
a gondolat kereke, ha megáll,
forog a világ szédülünk berúgva.

Haszontalan botorkál akit elhagy
a párja, ne így legyen, ha szeretsz
örülj a fénynek, sőt a vaksötétnek;

Sosem öregszik noha leroskad
olykor a szerelmes, de ott a párja
mély ráncait csókjával simítja...

Szemek szivárványa - bűbáj szemöldök
nézz arra -ki szerelmet dalba fog;
nem az éj varázsa, hanem arcgödröd
hamiskás mosolyáért könyörgők.

Nevess újra mint kecses szűz, ha játszik,
mikor haját kibontva feltüzel;
Kívánatos közelséged ha csábít,
a lantomra ügyelve nézlek el.

Belenézek lelked tiszta tükrébe
s belátom, mindig fiatal maradsz;
csak én öregszem de hévvel tetézve.

Sietnem kell vissza lelkihazámnak
enyhelyére, mert most már ismerem
drága lényed akiért megszülettem.

Nem szépséged, belső varázs mi vonz
feléd -, mint a mágnes - érzi a szívem
hogyan érzel irántam, s egybe forsz
velem, gondolsz rám s én is szelektíven

csak veled tölteném kevés időm;
Opálestékre várva mint a Hold,
hogy árnyékos felhők között ébredőn
elhalványodjon ami sose volt.

Sosem volt föld, víz, levegő se élet!
Mi voltunk és egy álom, szimpla mély
ki tudja ,mely valóságból kimetszett.

Tükör összeborítva fedezéknek;
Hol szerelem törvénye tinta kék -
akik sosem szeretettek - fizetnek.