Mikijozsa blogja

Egyéb
Mikijozsa•  2020. december 13. 16:28

pirkad a képzelet

Közel kopog - pirkad a képzelet;
kipattan, mint rugó -, s ím a kilátás -
hasadó égi homály; szép kezed
törölte homlokunkra - világítás.

Van ki még földig hajol fény előtt,
üresen mint vén, vízhiányos korsó -
üres zörgéssel párát nyel előbb,
s cserél vizet akár egy kútba hordó.

Belőlünk pótolja fogyó színét
az árnyék, s nem szokjuk meg, mégse kékes -,
cukorbeteg barnával szedni szét.

A szem alkalmazkodik, s ami fényes
az egy mosoly, mire révedsz - asszony;
kivel létezésem el kell játszanom.

Mikijozsa•  2020. június 9. 14:31

a környéken jártam

tisztára seprik az ösvényt
szerelmem adsz'a azt a csókot
hozzám is bújhatsz időnként
nézd ez a fa is velünk borzong
úgy kedvel minket betakart
nagy séta vár miránk nem kaland

battyogjunk egy másik útra
hol a kék ég patakban látszik
és a völgyet kanyaríntja
tündérföldön a hegyhátáig
szerencse hogy nagy lapukra
csücsüljünk le a farunkra

valahol egy másik ég ragyog,
tök másik ez, üveggyöngy vidék
talp alá omló virágok
hidakkal váró szigetecskék
s ott alattunk az aranyhalak
tátogva falnak  bogarakat

oly izgalom oly fény szemedben
gyémántéke lelkemnek te
kézen-fogott gyönyörszentem
földkerekség kápráztat veled
szédült fák el ne essenek
minket el ne felejtsenek




Mikijozsa•  2020. február 4. 19:16

gyereknek való

Reggel jön ki a gazdasszony, s elhajtja a tyúkját-
szedje bögyét tele magvakkal a közelii tarlón;
ámde a kis tyúkocska panaszkodik; úgy se talál ő
semmit! a rétre se képes kitalálni  - nem, nem..

Mért ne találnál éhes vaktyúk, pár szemet, olykor?
- annyi mag elgurul, elfújja a szél, s ki lenéz -
az rábukkan véletlen is és akaratlan a porban,
vagy kövesúton, (ahogy vesszük); alant kaparássz:

Nézd mily trükkös a pulyka, a hangyát is eszi vagy tán
azt hiszi, lábat eresztett a mi búzaszemünk?
tényleg furcsa, egyik mászik de a másik azért sem.
nem is értheted ezt, csak szedegesd ami jó...

Mikijozsa•  2019. szeptember 30. 17:10

valami fekete

valami fekete az idő korcán
mint pohár alján lelt szőlőmagok
évek vége felé belül sajog -
felkavar - s ezt annyiszor eltitkolnám

- nem lehet oly ragacs - kimoshatatlan
mint az elmúlás agyhalott leple
annyi bús éj korommal bekente
tejszín gyolcsot takar bakacsin paplan

ám mit sem sejtve kell tudni róla
bármily gyorsan ülepszik le az alj
hisz csak egy fokkal rosszabb mint tavaly

s ha elaszom vég alkonyán danolva
kedvesem kertjéből egy kóró kidőlt

nyílj meg mélység mint felhasított föld

Mikijozsa•  2019. július 16. 07:56

K+01 avagy az árvaság árnyékai

Kitakart fázadék a naptalan arc
Enyém vagy tied mind kendőbe tekert
Hiszen leplezni kell az örömöt és
A kínt egyaránt ám ahol viharok
Ahol nagy légnyomás különbségek
Csattogtatják a zászlót meg a sátorlapot
Ott mindenről lehull leple az árvaságnak

S bár nehéz emiatt élni mégis tisztábban lát kinek élte viharvert.

Monnd szavakbaöntve a homok meszességét
Hogy ne legyen sivatag a szerelem kertje
Hogy ne keressen oázist aki téged szeretne
Szeretne ha hagynád ha engednéd
Lesimogatni magadról
Az árvaság árnyékait