Mikijozsa blogja
EgyébMese lótusz
Mese lótusz virágzik; figyelek!
szemem elött bűbáj tavak, azon fut
a nádhajó; bő köntöst viselek;
Nem evezek, kezemben egy aranyrúd.
Csokoládém is van, édes, nem itt
találtam, csak a zsebemben feledtem;
harapnám, de nincs több, a mindenit!
s a fáraó lányának félretettem.
Mesémben ím, furán érzem magam;
Hová lettek az evezősök? eltűnt,
a lótusz és el a piramisok.
Egy Mózes kosarat látok - szavam
elakad, mert az idő lerövidült;
Szekér tart erre , kerék nyikorog.
A zöldabrosz
A zöldabrosz sem hiánycikk, Tavasz
szövi lelkesen, minden fára lombot,
mezőre füvet kertbe zöldszáras
virágot, betakar völgyet és dombot.
Nyüzsög a sok rovar, segíteni
akar; kijöttek a hangyák, s a méhek -,
meg is hallották a fák rügyei,
kibontanák zöldselymes perselyüket.
Be is festem zöldre a kerítést -,
ne maradjak ki én se ily dologból;
tudom mihez kapjak -, most kapálok.
Gyökér és kukac , ezt a hisztizést!
Egy kis csillag hullt ke az Orionról ,
ezekből lesznek csillagvirágok?
Faharang a delet
Faharang a delet üti megint;
alaktalan az idő, bamba olykor.
Ujján rézgyűrű - patinás kilincs;
vasfoga a bőrünk rágja be sokszor!
Nem csoda, ha öregszünk, de sebaj,
parasztésszel hogyha mind lereszeljük
agyarát -, megszelídül, lesz hepaj;
boldog leszünk, ha ki sem érdemeljük :)
Nekem is volt reszelőm, nem acél!
rubintos fenőkő, de elkoptattam
lepihenve szögre akasztottam.
Nem viaskodom én már csak szeressél
galambom, csak ez számít, ez marad
utánunk, mi enyhíti a fájdalmat.
Verés a fáról
Verés a fáról, dió lepotyog -,
kevés a távol - kertvégén a mezsgye;
ha így megy, még az idén lefogyok.
miért vetkőznek a fák meztelenre?
Kapás aki vagy, vágj egérutat,
csapás egy vándornak, had meneküljön;
a hold közepén keresek lyukat,
ha belül üres, oda lefeküdjön,
Hallod? egy lány, énekel ott belül,
csipogása halk, mint tojásban a csirke,
ki fog kelni este nagy csoda lesz.
Szerelmem szeme fénylik egyedül
az égen, se hold se csillagok tükre
nem ragyog, fentről csak ő néz, keres.
Tavasz mosolya
Mosolyod a fagyban - de szigorú;
isteni arc vagy az ikonok ángya;
akit rőt kréta rajzolt, kiskorú
mint Ámor, de nyilad inkább egy lándzsa.
Ki faragta Hercules dudoros
dorongját íjadba ily elegánsra?
mivel tél deres kabátjára lősz -
s reám bár nem vagyok lelkes barátja.
Erélytelen, de nem kedélytelen
viseli el Földanya ezt a párbajt,
míg alant védi virágok tövét
Alant, hó alatt, hogy majd hirtelen
kikeljen belőle eme világnak
e jóillatú virága elsőként...