Vedd el…

Vedd el, mindegy mi az, már a tied, el ne ereszd,

Mert léted maga a birtoklás hisz tested is csak a tied.

Tanuld meg valahogyan végre, hogy ez a lét megérje,

Valami ritkában kell magdat másokhoz mérni végre.

Vedd el, hisz akkor nem az ővék hanem csak a tiéd,

Csak neked van markodban, fel nem adod semmiért.

Lázálmaidban rettegsz mikor megfosztanak tőle,

Mert csak attól vagy ami vagy, mit birtokolsz belőle.

Vedd el, mert FOMO és akkor eltünsz szürkén letörve,

S nem jó senkinek lenni mert a senkik nem jutnak előre.

Habzsold, élvezd ki s végre igazi fogyasztóvá leszel,

Miattad működik a közgadaság, csak csupa jót teszel.

Vedd el, mikor lehet az erdőt, földet s vele a méhet,

Ne törödj te azzal, hogy ezt gyermekeidnek öriznéd meg.

S csillogó üveg, fém palotád álljon majd büszkén rajta,

Tudja meg mindenki, ez a te birtokod s nem holmi ócska pajta.

Vedd el, ha tudod, feleségül vagy birtokba legyen ő a tiéd,

S mikor megkopik külső fénye cseréld le s vedd el egy másikét.

Mert neked jár, s ami nem megy, javítani, tenni érte felesleges,

Imponáló exisztenciád úgyis megtalálja azt aki elég ízletes.

Vedd el, mert más már nem maradt, a magányt ami rád ragad,

Mert egy s igaz társad végül csak te voltál magadnak, saját magad.

Mikor a csillógó ürreségedben már csak néhány talpnyaló maradt,

Majd ekkor talán ráébredsz, hogy koporsódból a zseb az mi kimaradt.

És a szórakó előadásában is…