Tisztellek, vessző

Aprócska kaparás, mint ez itt mindjárt ni,

Nincs elbújás, én próbálom de kár hazudni. 

Tartalak ám sokra, többre mint a pont,

Léted vagy nem léted, világokat bont.

Hangsúly nyerő, elválasztó összetűző erő,

Mindenem tőled igaz vagy veled bolondul ő.

Hiszen van pár dolog miben életet menthetsz,

Nem kicsit fontos, hogy a vesszőt hova tetted.

Akasszuk fel nagyid kedves - hangzik a rémtett,

Akasszuk fel, nagyid kedves - barátságosabbá lett. 

Ég a harangtorony fent - borzasztó műemlék baleset,

Ég, a harangtorony, fent - szépséges tájképpé lett.

Nagyon erő vagy te, én kicsike nyelvnyeső barátom,

Értelmet adsz, vagy elveszel de én egyiket se bánom.

Nélküled lenne sokkal, de sokkal több a félreértés,

Költészetben pedig játszani veled szépséges kísértés.

De, hogy, nehogy, te se, kedves olvasó, hiányod legyen,

Leteszek, amennyit csak lehet, ide, egy helyes, kis helyen.

Hiszen, mint mi, tudjuk, igaz néha, nem túl, de használható,

Pedig, szó-mi-szó, igazán, bármikor, most is, behúzható.

És a szórakó előadásában is…