TestVÉR - egy háború margójára

Hallod-e testvér nem értjük meg egymást.

Miután marionetted zsinorja elszakadt és talpad alól az út már lassan elfogy(ott) te már csak a "dicső" múltra gondolsz.

És átrajzolnád a telek-határt mert...félsz? Tőlem? Te, félsz tőlem??

Zaklatott vagy látom és mondanám, rakj rendet előbb a saját portádon de nem mondhatom mert rend az nálam se volt talán soha még akkor sem amikor itt laktál te is még.

Te nem lehet, hogy azért vagy dühös mert új barátok után néztem? Tudod miért?

Mert ők nem éreztetik velem azt, hogy az életet csak birtokolni lehet, élni nem mert a másik fel-él. Fél-él?

Mert már tudom, hogy nem csak az ököljog van hanem az okolj-jobban is és lehet kevesebb ellensége is az embernek és aki félelemből tisztel az sohase tisztel igazán.

Hallod testvér? Érdekel még amit mondok? Vagy csak a juss ami kell?

Van még ott benned ember...testvér...lélek...vagy nem amíg én élek?

Sötét, már majdnem elfeledett dal száll a házad felől...

Kérlek gyere. Gyere legyünk mint ember-testvérek ha még...lehet?

És a szórakó előadásában is…