Sérültek hadserege

Poroszkál az úton, látom,

Egy képzeletbeli sereg mint valami rossz, beteg álom.

Itt egy fejtelen, ott egy kasztrált,

Az élet, szokás szerint, kegyetlenül végezte dolgát.

Neked ellőtték a lelked, 

Neki roncsolt az önbizalma és tán sohasem ered már meg.

Férfi és nő, nő és férfi, emberek,

Egymás szimbiótája helyett, parazitaként szívnak lélek nedvet.

Falják egymást tépve, harapva,

Mint förtelmes, disztópikus perverz lakodalom vért aratva.

Senkinek nincs kegyelem, modern így,

A gyermeklélek is már ebben felnőve, a csak túlélésre terem.

Talán van remény, mert a lélek csoda,

Nagyon kis szeretet fényre, visszanő éled hol volt nyoma. 

Mi vagyunk kik egymást az úton téptük darabokra,

De egymást támogatva mégis mehetünk tovább haladva.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)