Röpke

Gondolat be, gondolat ki,

Mi az embert emberré teszi.

Mert lelkem léte egy senki összetéve,

Belül élve minden részemmel össze vészve.

Mi volt önmagamba gabalyodva lett,

Mi lehetett és magából állandó kiutat keresett.

Mint gondolataim mogorva inkoherens fogja,

Teszek jót s rosszat magamért, ellen halomba.

Felszínesen létezem, feltételezem, kérdezem?

Elég ész-e tudni mit nem tudni lehet,

Van-e erre legalább elég jó felelet?

Mestermű ül a kövön és mestere csak könnyesen röhög az önön. 

Gondolat villanás, mi lehetne más,

Hangulat mint időjárás majd változik, nem a szikla a tenger az alkotás.

Ó lét mi lehetnél te még nekem, bátorság és nem félelem,

Létezem,

Gondolat be, gondolat ki…még. 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)