Orgazmus hím-nusz

Gyakran járok kirándulni, újra

Sebes hulló vágányok lüktető lusta

Impulzus hegyén, kiállok a csúcsra,

És lét örventkedem.

Felfogja két szemem, míg agyam furulyált,

A furcsa dallamot át, hogy jó veled,

Lehet még soha nem ismertelek, vonzás

Mint tudat alatt kúszó háló, vetítő gép.

Káló vagyok neked és magamnak,

Rothadó lédig felesleg kit ledér legyek,

Újra felkeresnek, bűzős gondolatim

Úgy megmosnám benned.

Mert lehet ez egész csak a biolóelektronika,

Hormon hangokon játszott ön-prűd,

Szimfónika, mikor a skrupizált karmester

Csak hegedül, egyedül, szégyenem vagyok.

És csúcsaimon csücsülök üres vágyakozva,

Én-telen ki-kiszinezve rózsaszínezve a kongó,

Szürke ön-örök-öröm-körök, kék,

"Hát nem szégyelled magad?"

De, hogy, nem! Maradj még!

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)