Költői igazság

Aradi_Gabor•  2022. április 3. 05:26  •  olvasva: 155

Az élet nagyon csoda szép, hörgi a haldokló,

Egy nagy fenét, válaszol a mindennap robotló.

Az élet számok és logika, okosít az egyetemista,

Zuhanó repülőgépen még-sincs egy ki lenne ateista.


Egyszer látjuk a tökéletes képet s halljuk a zenét,

Máskor pedig legszívesebben vágnánk bele egy fejszét.

Lelkünk mint az 1000 ellentétes pólusú mágnes,

Nyughatatlan elektron áradatban megnyugvás mondd mikor lesz?


S akkor még ne beszéljünk a szerelemről,

Hisz az anti-logikus komplexitás ott igazán tündököl.

Időjárás, Galaxisok mozgása ez mindkettő bonyolult rendszer,

De még csak a közelébe se ér a szeretsz-nem-szeretve-de-szeretsz-el.


Ember, azért éneklek én mindig te rólad,

Mert kifogyhatatlan tárháza vagy az ambivalens szónak.

Bennem lassan semmi kétség, hogy Urunk s teremtőnk,

Piszkozata voltunk csak s van még egy jobb mindegyikőnk.


S ó költői igazság te maga vagy a huncut tréfa,

Bármikor akarom szavaidat kicsavarom és fordított a séma.

Ahogy írtam az élet szép és értettem vele jó randa,

S hitetlenül hiszünk, gyűlölve szeretünk s imádunk gonosz, tündökölj ma.


És ebben az egészben nekem kellene rendet rakni,

Mindennek adni erkölcsöt, morált s még hozzá rímet is faragni?

Hát mondanék most mindenkinek mindehhez egy szépet,

Úgy érzem mindannyian jól el hegedültük ezt az egészet.


De legyen, ez a zsák szikla kő az enyém felveszem,

S kéküljek meg de én akkor is az úton végigviszem.

Mindannyiunkért mert megéri mert gyönyörű a cél,

Költői igazság az az, hogy bármilyen rossz is az ember, mindent megér.



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2022. április 3. 07:06

@kevelin: nagyon kedves tőled köszönöm😊

kevelin2022. április 3. 06:12

Igy van jól megírtad