Kék-fő (Blue Monday)

Rossz kedvünk tele nevessedett,

Tőle hangulatunk jobbá nem lett.

Helyzetfelismerés és ön nyugtatás,

Ma a reggel az ablakon, egy szürke hányás.

Emelni kéne a hangulatot valahogy,

De ma a rossz kedv nagy mestere én vagyok.

Még a kávé is édes és keserű a méz,

Jobb lesz ha mindenki elkerül,

Különben a pokolba néz.

A nap tetvesen kell szemét domb ágyából,

Előrevetítve a lelkünk mogorva válságát magától.

Viccelődő barmok a rádióban erőltetve nevetnek,

Ma undorít a világ, kimondom, én vagyok az eretnek. 

Kék-fõ te lajhár! Gyerünk francba veled, menj már,

Múlj és dögölj meg végre valahára érted nem kár.

Tudom, hogy csak a fejünkben létezel,

Megannyi napfénytelen óra és te a létöröm ellen vétkezel.

És majd ha kedd lesz végre fordulónapon,

Elhiszem a hihetetlent még a tavaszt várom de nagyon.

Mert én magam vagyok az ember lélek napelem,

Halálod az egyetlen halál mit boldogan, ujjongva ünneplem.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)