Hódolat az oroszlán nőnek (Lioness)

Szemeidben viharló kék az élet lángja,

Megannyi törés,

Mit ösztöneiddel bírva szíved kiállta,

Szép arcéleden minden fájó döntés.

Fenn s ég, mi maradsz nekem mégis,

Lágy szó, élet, mosoly,

Gőgtelen erő, nem tézis,

Önzetlen szereteted boldog bitorol.

És lelked erős falán át csillog

Tudás, kincseid tára,

Mint Leónyi reneszánszzálog,

Humorod rég vonzódásom tárgya.

Hát szívem most eléd teszem,

Nem préda kegyet keres,

Mikor gyenge lennél, erőd velem,

Te, kedvesem, számomra oly nemes.