Folyondár

Aradi_Gabor•  2022. október 31. 18:01  •  olvasva: 89

A lélek maga egy csodabogár, hibás világhoz,

Hibás csoda jár, te tényleg elhitted hogy lehet,

Olyan szenárió miből valaha jól jöhetsz ki már?

 

Benned született, hozzád jár és az nem érdekel,

Senkit sem, hogy felfogni, érezni fáj, egyedül te,

Gondolod csak, hogy milyen kár, két oldal fej áll.

 

Hát persze hogy fogadsz írásra, kitéped lelked,

Csak tudd a papír másik oldalán mi vár, kizár,

Meglátod magad odaát, ugyanolyan éjszakát

 

És már jöhet bármi, bárki, csak magadat ne

Kelljen még egyszer kiállni, mert saját neved

Dühe vitt ide, csapda ez mert te hiszel nekik

 

S kereséseid romantikusan ostobák, naivan,

Suták, ön rombolás dúdolja himnuszát és te

Boldogan szabotálva felszámolod tavaszát

 

Mert valaki kell, végülis egyedül nem leszek el,

Jól de inkább rosszul mikor belül a magány mi

Szurkol önmaga bukása ellen, folyondárrá váll

 

 

És a szórakó előadásában is… (almás)

 

És a szórakó előadásában is…(robotos)

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2022. november 1. 06:05

@Animanongrata_:

nagyon örülök neki hogy tetszett és köszönöm😊
A reméhez kell az indukáló reménytelenség és a cselekvéshez kell a negatív maximum momentum, hogy azt elérve el tudj indulni visszafelé. És odalent a csendek, mélyek... 😊🙏🌹

Animanongrata_2022. november 1. 05:28

Az ember reménykedik, csak abból lesz cselekvés, aztán meg valóság, tetszett a versed, a nagybetűk az összetartozó sorok elején elsőre tördelték az értést, aztán összeolvastam, vívódó, remek lett, gratulálok.