Feloldozhatatlan

Minden anyag önmagában, gyengülve bomlik,

Idő parancs szava alatt megszűnik s eloszlik.

Kivéve, ha makacs akaraték táplálja a dühvel,

Mert hol a bocsánat nem lakhat, ott ész s szív

Bármit is akarhat, annak gyümölcse csak sav

S feket gönyű, és még több düh, mely a képzelt

Béke helyén, halva született idea volt szegény,

Fortyogó epét termelt és rossz hiszemet belé.

Itt a méreg pohár! Megiszom ha beledöglök én

Mondod mert szenvedni szenny, de örömöt ád 

mikor te is szenvedsz és ebben az egyben soha

Nem lehet valós feloldás, mert gyűlölni szeret

Mi benned volt egykor a szeretet, mert hányódik

Rá öngyülölve elégett lelked, mikor arra végre 

Rájöttél, hogy nem kell más, vagy fogad téged 

Így el, csak az akit betegszeretve, újra és újra,

Te kegyetlen véresen lemészárolva szeretheted,

Én feloldozhatatlan, örök kedvesem!

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)