Fecsegő

Aradi_Gabor•  2024. február 17. 00:55  •  olvasva: 85


Fecsegőn, szikrázva hullámzik rajtad,

A szeptemberi aranyló fény,

Nincs mire, így nem szerény,

Temérdek kincseket csillantva halad.


Mosolyodban aggódó gondolat szűnik,

Hull el végtelen katlan mélyen,

Remény születik az új reményen,

Minden valóság vonal erősebbnek tűnik.


Elfeledkezem teljes magamról, benned,

Hol mint végtelen báltermek,

Csillogó padlóján táncol az élet,

És rájön, oktalan innen kiutat keresned.


Füleimben gondolataid lágy pulzálása,

Nemesedik ingereken tovább,

Virágozva ad ezer csodát,

Bőséghez juttat megismerésed áldása.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2024. február 18. 22:45

@S.MikoAgnes: Köszönöm kedves Ági 😊🌷

S.MikoAgnes2024. február 18. 11:10

Gyönyörű szerelmi vallomás! 🌹

Aradi_Gabor2024. február 17. 07:22

@Animanongrata_: Köszönöm szépen, kedves ritka de annál értékesebb vendég 😊🌷

Animanongrata_2024. február 17. 07:20

Szépet írtál, gratu :)