Buddha tanítása: Egy szem mustár mag

Kisa Gotami a kertbe lép, fogva lágyan gyermeke kezét,

Jól menő kereskedőház ura a férje ki bekötötte a fejét.

Sok szolga kell hogy őket vigyázza a jólét gonoszt vonz,

Erőszakos haramiát, tolvajt, gyilkost és még sok bolond.

De hiába a sok védekezés mert jő egy éjszakai támadás

Bár a szolgák helyt állnak kisfiát éri egy halálos csapás.

Kisa Gotami a kicsiny testet el nem eresztve ölelve zokog

Bármit tenne, adná hogy az újra az ő kezében mosolyog

Elhagyja urát s házát téboly közelben az utcákon bolyong

Mindenkit kérdez tehető-e lélek abba kiben üresség kong.

Végül tanácsra lel egy öregtől ki tanul Buddha házába jár

Emlékszik rá hogy lélek és test külön-külön madáron szál

Meghallgatva válaszolja a Buddha:

Megteszem én, ha hozol nekem egy szem mustármagot,

Egy olyan házból mi nem látott még soha szomorú napot.

Mi nem ismeri halál fájdalmát se utána a lelki szenvedést,

Örök mosoly az övék és minden napjuk mi ezzel telik szép.

Kisa Gotami bejárta Savatthiban minden ajtót s vele házat

De nincs egy mag sehol hol a halál keser jele nem a bánat.

Megtörten érkezik vissza a tanító Buddhához, ki mondja:

Lásd kevéske élőnek élet helyett a rengeteg halott a gondja!

És Kisa Gotami megvilágosodik ekkor átlátja az élet szövetét,

Beljebb lépve megérti az örök reinkarnációnak súlyos itéletét.

S a Nirvánába érvén szerető könnye mind szabadon ki árad,

Mert ez a végtelen áramló szeretet megöleli az egész világot.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)