Boszorkány tüzeid

Fáztam és lelked melegére találtam,

Bűbájos vonzereje rám jó áldást hoz.

Láttam távolból s arany sugaraid vágytam,

Ábrándos lelkem számára tüzed oly otthonos.

Mert ő, te nem vagy talmit csillogó kert,

Veled, tőled belsőm őszintén gondot feled.

Embert varázsod nem téveszt, nem érzek kényszert,

Jeled mi több, leszek én és fognám a kezed.

Hát éltetem én, ma a szerelem ünnepén át,

Boszorkány tüzeid mint élet adó adomány.

Táncát mosolyodnak s boldog kiállva próbát,

Kékbálvány szemeidben izzón, nincs magány.

Sz.P-nek