A vihar

Látod a felhőket gyűlni a horizonton?

Nem várakozik ő, hamar átölel titkon.

Mire észreveszed már túlon-túl késő,

Hiába reményed, talán ez lesz végső.

Nem segít ellene se ima, se káromlás,

Mindent legyőzve pusztítón, áramlás.

Vidd amid tudsz, menekülj el, föld alá,

Letépi felőled, nincs mi őt megtartaná.

Egyetlen erőd ha örökké készen várod,

Hited magjaként tudod, ő a te világod.

Mert támad ő ezerféle formában terád,

Lehet élsz de inkább halálod kívánnád.

Érhet bárhol, vízen, földön s lelkedben,

Erejét soha érted, vég nélkül kegyetlen.

Lelkünk mind árulón a nyugalomért él,

Pedig a szélcsend, pusztulásról mesél.

Hát jöjj vihar, tombolj, dühöngve akarj,

Rombolva engem darabokra tépj, marj.

Mert te ettől ugyan soha nem változol,

De én igen, mert kiállom bármit is hozol.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)