A szelídek himnusza

Aradi_Gabor•  2022. április 24. 06:51  •  olvasva: 193

Hallom mondod a győzelem a cél,

Ember manapság csak akkor él ha vezér.

Győztes, bajnok, hős vagy első helyezett,

Ki vesztes az teher és legyen megvetett.


Kérdezem hát mi van ha mindenki már győztessé vált?

Mert győztes azért mindenki mégsem lehet,

Hisz mondjuk ki ünnepli akkor a győzteseket?


Az élet kegyetlen mondod gyengeségre nincs idő,

Bukjon mind kinek lelke nem örök önfejlesztő.

Drága barátom értem cudar verseny helyzeted,

De ha kinyitnád a szemed a képed más is lehet.


Lásd győzelmeidhez kellett egy hatalmas sereg,

Kiknek támogató szíve nélkül ez nem lenne tied.

Kik öröme minden apró/jelentős sikered fénye,

Csupán mosolyod s támogató szavaid várják el cserébe.


Igen, ezeket mind te érted el ebben semmi kétség,

Gyere idd ki, itt van nálam egy nagy pohár szerénység.

Ismételd ezt minden reggel bátran újra meg,

Hidd el békésebb lesz tőle teljes szíved lelked.


Gúnyolódhatsz hogy ez itt “csak” a szelídek himnusza,

De magányod szól, hogy gondolkodásod kusza.

Zengjen dicsdal azokról kiknek neve ismeretlen,

S tisztelnek téged s szeretni őket neked kötelem. 



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2022. április 25. 21:33

@DanyiDenesDezso: Drága Dezső! Köszönöm a kitüntető idézetet, ígérem nem száll a fejembe és tökfilkó tőle nem leszek.

Viszont idézetért idézet cserébe:

“Ha balsors sújt is, megmarad nyugalmad,
S nincs oly siker, mely lábadról levesz.”
. . .
“ Ha tiszta tudsz maradni tömegben,
s király előtt is őszinte, emberi;
Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen,
Ha nem szolgálva, de tudsz segíteni;”
/Rudyard Kipling - Ha (1896), Szabó Lőrinc fordításából/

DanyiDenesDezso2022. április 25. 17:54

Igazságod van Vácival, mert aki önfényezés nélkül használni tud, az már Isten (láthatatlan) elismerésében is tündökölhet akár... amit persze nem észlelhet minden ’világi szem’.

Úgyhogy meg is érdemli e blogoldalad az etalon-értékű, mondandójában általad is érintett miniatűrt:

Önmagunkkal vívni
legszörnyűbb viadal;
önmagunkon győzni
legdicsőbb diadal.

(FRIEDRICH VON LOGAU, 1604–1655)

Aradi_Gabor2022. április 25. 06:35

@DanyiDenesDezso: Önmagunk legyőzése talán még az az elfogadható „győzelem” ami a legkevesebb lélek gőgöt kelti bennünk. A probléma akkor üti fel undorító fejét amikor elfeledkezünk Váci Mihály örökérvényű sorairól: „Használni akartam és nem tündökölni” 😊

DanyiDenesDezso2022. április 25. 00:09

oké Szórakó, csak szórakózzál itt a morál-egyenletekkel...

amíg mekk nem fejted az emberi lét fekete lyuk-rejtélyét, - fölállítva vele a nem lábunk közötti szépség himnikus elméletét!...

De vigyázz, akkor már Te is győztessé válsz... belépve a mókuskerékbe, amiből nehezebb szabadulni, mint káposztát tengeri ugorkával összegyalulni…

Aradi_Gabor2022. április 24. 11:45

Kis gondolkodás után…
Emberi minőség “egyenlet” v2.0:
Talentum – szerénység = Pökhendi, gőgös tökfej
Talentum + szerénység = Jó ön képű, emberséges ember

…persze mint mindent, ezt is a végtelenségig lehetne finomítani, de most v2-nek ez most jó lesz 😊

Aradi_Gabor2022. április 24. 08:57

@kevelin: Így is van! Pontosan mert,
Intellektus – szerénység = Pökhendi, gőgös tökfej
Intellektus + szerénység = Jó ön képű, emberséges ember
😊😁

kevelin2022. április 24. 06:54

Győzzenek a szelidek, egyetértek.