kispatak

Elázva

 

Kint az asztalon aranyszínű pezsgő,  

csordultig telve a két csiszolt pohár,

kristályok csillanó fényében áttetsző,

csengő hangon koccint velünk a nyár.

 

Gyöngy-buborékok kacagva szállnak,

mámoros búcsú-kortyok ízét egekig

röptetik… Nem vakmerők, csak bátrak,

nem várhatnak az örömre holnapig.

 

Ízlelem, nyelvemen mosollyá olvad,

de emlékké foszlik máris a pillanat,

fölöttünk a tiszta kékség csupa borulat,

s lecsap a zivatar, mint egy dühös dúvad.

 

Az égi hordók is mind csapra verve,

tékozló, részeg gyöngyeső zúdul le ránk,

megfürdik benne - szegény, bőrig ázott kis ürge -

a Szerelem,..  s ledobja csuromvíz ruhánk.

 

Ha majd újra igazi szerelmes verset írok…

 

Ha majd újra igazi szerelmes verset írok,

de nem rébuszokban, úgy, ahogy mások

teszik, és nem is úgy, mint akik

se látnak se hallanak, mert nekik

van rá jó okuk, hogy semmi mást ne lássanak

meg a végre eggyé lényegülő világból,

 

ami mindig is egy volt, (rájöttem rég a titokra),

talán csak bennem hullott darabokra,

szétesett versekre, suta sorokra.., de mégis,

ha egyszer majd újra igazi szerelmes verset írok,

tudom, akkor kiírom magamból amim csak van,

mert így csak sorok tartalmazzák, nyomokban…

 

 

 

( ha volna mosoly kategória, most abba tenném, így meg marad az egyéb...:)  )

 

 

Állati, újévi fogadalmak - haiku-félékben… 

  

… hogy az emberi újévi fogadalmak milyenek, azt nagyjából tudjuk, de nézzünk néhány állatit is, mert ki hinné, de ők is utánoznak minket..:))

 

 

A kandúr és az egérke fogadalma

 

Mint éhes kandúr

úgy dorombolok neked

Pici Egerem!

 

Én meg fogadom,  

hogy többé vacsorára

kandúrt nem eszem. 

 

A kutya fogadalma

 

Jövőre már nem

rágok én gumicsontot!

Egészben nyelem!

 

A pók fogadalma

 

Szép, lengét szövök,

hálóm szebb, mint valaha,

s bent lesz a légy-ott…

 

 A zsiráf fogadalma

 

Én jövőre is

nyakas leszek, s fölérem

ésszel… ha lehet!

 

A méhecske fogadalma

 

Gyűjtögetek majd,

ám a virágpor helyett

ezután csak pénzt csípek.

 

A medve fogadalma

 

Szeretni fogok

minden nyulat, ki bátor,

és rajtam mulat…

 

A varjú fogadalma

Kár-kár, hogy senki

nem tud itt énekelni…

Majd én tanítom!

 

Az elefánt fogadalma

 

Ezentúl farral

megyek porcelánboltba,

kíméletesen…

 

A légy fogadalma

 

Cikázok tovább,

s bosszantlak úgy, mint eddig:

Zzzümm-zzzümm -zzzümm-zzzümm …  Zzz…(placcs…)

 

Kukori fogadalma

 

Tarajom lángol,

s fogadom, mind megtartom

kedves tyúkjaim!

 

Kotkoda fogadalma

 

Kedvenc kakasom

nem adom senkinek se!

Naná…majd tojok…

 

A kaméleon fogadalma

 

Jövőre váltok,

mert új színben akarok

föltűnni neked!

 

 

ma is

 

páratelt hajnal

lassan gőzölög a nap

apró csillag sír

 

levélfonákra

verset ír az ősz újra

színére fordul

 

minden kép valós

átmenet mi átmehet

fényből a földre

 

ma is lecsorog

felhők hűs pereméről

néhány csepp remény

 

 

Ha már így…

Valaki engem létrehozott.

Létrehozott, tehát vagyok.

Létrehoztam én is, tehát van…

…és most gyere velem gondolatban…

 

Élek, mozgok, remélek. Élmények,

érzések s létrehozott gondolatok

kapcsolódnak, végül majd elmúlnak,

feledésbe merülnek, itt a földön,

vagy talán valahol távoli csillagok

honában eltűnnek, de most még

 „gondolkodom, tehát vagyok”…

 

épp csak azon gondolkodok,

hogyha így el lehet tűnni

egy gondolat-alkotásban,

akkor én most hol is vagyok

… és ő hol van?

De talán ez nem is olyan fontos,

csak te gyere velem,

hozd létre bennem az álmot,

mert valahol talán még itt van,

- ha már így kigondoltam…