kispatak
EgyébLamúr
Lamúr
Még nem bántott meg soha,
ragaszkodása olyan megható,
Néha még ajándékot is hoz,
hogy érezzem, hozzám tartozó.
Bevallom, hogy a szép bajusz
a gyengém volt mindig is,
de csak ha ápolt és tiszta
és a gazdája sem hamis.
Hozzám bújhat, mikor akar,
szeme mély-tüzű smaragd,
érintése finom, puha bársony,
s szívében soha nincs harag,
ő csak szeret és ha hiányzom
hazatér, szívemben ő az úr,
már öt éve tart ez a lamúr,
s így érzi ő is, Móricka, a kandúr. :)
10 X 3
Kovácsolás
Tűzben hajlított
vasak, kemény ütések,
az üllő állja.
Szalmakalap
Tartozna hozzá
egy könnyű nyár-lenge nap…
A Nap már megvan.
Afrika
színe sosem lesz
fekete szivárvánnyá
válnak könnyei
Smile
Egy valódi kincs,
amikor küldöd elszáll
s hozzád visszatér.
Fekete-fehér
Illat-pára leng,
jázmin terjeng fehéren
az éjszakában.
Kék-szalag
Vízen versenyez
a sok gyönyörű hajó,
s győz a Balaton.
Párta
Egykori lányok
szégyene. Ma büszke nő,
szingli a jövő.
Selfi
A fény nem viccel,
szép ez a néhány pixel,
mutat egy képet.
kerékkötő filozófia
fut a gyors szekér
kereke nincsen idő
mi megakasztja
Ki tudja?
Nincsen már sehol,
csaló a horizontnak
látszó délibáb...
Mese a meséről
Mese a meséről
Ez a mese kicsit más mint a többi,
nincs benne tündér, sem aranyhal,
sárkányok elől sem kell menekülni
és a legkisebb fiú semmit sem akar.
Az égig érő fán nem dalol kék madár,
csodatévő forrás sehol sem fakad,
ebben a mesében nincs csillaghatár
s ha leszáll az éj, a Hold egyedül marad.
Ezt a mesét még sosem meséltem,
mi lesz a vége, azt én sem tudom,
de igaz lesz minden, mint a mesében
és a hős sem fordul vissza félúton.
Ám ez a mese most épp megszökött,
elment világgá és nem olvasta senki,
ez a mese talán a szívedbe költözött,
mert minden szívben kell egy mesének lenni.
Kedves (volt) állataim - 1.
Bambi
Anyján halálos, lőtt sebek…
Egy árva, pettyes őzgida,
éreztem, csak engem szeret,
viszonzásban sem volt hiba.
Apám hozta egyszer haza,
s rögtön gondjaimra bízta,
nem felejtem el már soha,
ő is csak Bambinak hívta.
Úgy követett mindenhova,
mintha a mamája volnék,
bevackolt a karjaimba..,
.. a kicsi lány boldog volt még.
Kis kandliban kecsketejet
hordtam neki szorgalmasan,
szeméből a szeretet nézett,
simogattam, ápolgattam…
Cseperedett, ügyesedett,
én folyton mellette voltam,
nem értettem, ez hogy lehet:
elvitték… ó, hogy sirattam!
Egy napon a vadasparkban
sétálgattunk - apám meg én,
s egy őzsuta hozzám dobbant,
boldog volt,... láttam a szemén…
Japi
Volt egy okos kis japán-kakasom is,
ő ébresztett reggel, szelíd volt, nem hamis,
Imádta a hintát és mellém ült mindig,
amikor szállni támadt kedvem,
én csak hívtam és ő futott lelkesen
a kalapács hangjára árkon-bokron át
(mert azzal törtem neki a kukoricát),
felröppent mellém gyorsan a hintára,
azután csak lengtünk ide-oda szállva,
én és a kis, színes japi-kakas-csoda
'anyám tyúkja' se látott ilyet még soha …:)
Ezüst madár
Ezüst madár
Könnyedén siklik a kis gép, az eget szántja
végre egyedül, szabadon szárnyalva...
Övé a tér, amire mindig vágyott,
fülében dobol a vér, de nem bánja,
büszke sasként szeli a felhővilágot,
belélegezve mélyen a szabadságot...
Színes buborékok szálltak a horizonton
s ő mosolyogva biccentett rájuk,
vidáman billegtek az ezüstös szárnyak.
Első, önfeledt repülés. Égi otthonához,
közel ért a távol, szíve szinte olvadt
a Nap perzselő, ölelő karjától…
A suhanó fény-időt, amiről álmodott,
érezni akarta, nemcsak képzelet már,
de elvétett egy kijáratot s a felhők között
estére sötét-bíborba olvadt a láthatár…
Azóta magasan egy karcsú, ezüst madár
köröz alkonyatkor a sziklák fölött…
Szárnyalása könnyed, örökre áldott.