kispatak

Egyéb
Rozella•  2017. augusztus 11. 12:07

Lamúr


Lamúr

 

Még nem bántott meg soha,

ragaszkodása olyan megható,

Néha még ajándékot is hoz,

hogy érezzem, hozzám tartozó.

 

Bevallom, hogy a szép bajusz

a gyengém volt mindig is,

de csak ha ápolt és tiszta

és a gazdája sem hamis.

 

Hozzám bújhat, mikor akar,

szeme mély-tüzű smaragd, 

érintése finom, puha bársony,

s szívében soha nincs harag,

 

ő csak szeret és ha hiányzom

hazatér, szívemben ő az úr,

már öt éve tart ez a lamúr,

s így érzi ő is, Móricka, a kandúr.  :)

 

 

Rozella•  2017. június 15. 12:18

10 X 3

 

 

Kovácsolás

 

Tűzben hajlított 

vasak, kemény ütések, 

az üllő állja.

 

Szalmakalap

 

Tartozna hozzá 

egy könnyű nyár-lenge nap…

A Nap már megvan.

 

Afrika

 

színe sosem lesz 

fekete szivárvánnyá

válnak könnyei

 

Smile

 

Egy valódi kincs, 

amikor küldöd elszáll 

s hozzád visszatér.


Fekete-fehér


Illat-pára leng,

jázmin terjeng fehéren

az éjszakában. 

 

Kék-szalag

 

Vízen versenyez 

a sok gyönyörű hajó, 

s győz a Balaton.

 

Párta

 

Egykori lányok 

szégyene. Ma büszke nő,

szingli a jövő.

 

Selfi

 

A fény nem viccel, 

szép ez a néhány pixel,

mutat egy képet.

 

kerékkötő filozófia

 

fut a gyors szekér 

kereke nincsen idő

mi megakasztja


Ki tudja?

 

Nincsen már sehol, 

csaló a horizontnak 

látszó délibáb...

 




 

Rozella•  2017. május 21. 23:35

Mese a meséről

 

Mese a meséről

 

Ez a mese kicsit más mint a többi,

nincs benne tündér, sem aranyhal,

sárkányok elől sem kell menekülni

és a legkisebb fiú semmit sem akar.

 

Az égig érő fán nem dalol kék madár,

csodatévő forrás sehol sem fakad,

ebben a mesében nincs csillaghatár

s ha leszáll az éj, a Hold egyedül marad.

 

Ezt a mesét még sosem meséltem,

mi lesz a vége, azt én sem tudom,

de igaz lesz minden, mint a mesében

és a hős sem fordul vissza félúton.

 

Ám ez a mese most épp megszökött,

elment világgá és nem olvasta senki,

ez a mese talán a szívedbe költözött,

mert minden szívben kell egy mesének lenni.





 

Rozella•  2017. május 10. 21:12

Kedves (volt) állataim - 1.

 

Bambi

 

Anyján halálos, lőtt sebek…  

Egy árva, pettyes őzgida,

éreztem, csak engem szeret,

viszonzásban sem volt hiba.

 

Apám hozta egyszer haza,

s rögtön gondjaimra bízta,

nem felejtem el már soha,

ő is csak Bambinak hívta.

 

Úgy követett mindenhova,

mintha a mamája volnék,

bevackolt a karjaimba..,

.. a kicsi lány boldog volt még.

 

Kis kandliban kecsketejet

hordtam neki szorgalmasan,

szeméből a szeretet nézett,

simogattam, ápolgattam…

  

Cseperedett, ügyesedett,

én folyton mellette voltam,

nem értettem, ez hogy lehet:

elvitték… ó, hogy sirattam!

 

Egy napon a vadasparkban

sétálgattunk - apám meg én,

s egy őzsuta hozzám dobbant,

boldog volt,... láttam a szemén…



 

 Japi

 

Volt egy okos kis japán-kakasom is,

ő ébresztett reggel, szelíd volt, nem hamis,

Imádta a hintát és mellém ült mindig,

amikor szállni támadt kedvem,

én csak hívtam és ő futott lelkesen

a kalapács hangjára árkon-bokron át

(mert azzal törtem neki a kukoricát),

felröppent mellém gyorsan a hintára,

azután csak lengtünk ide-oda szállva,

én és a kis, színes japi-kakas-csoda

'anyám tyúkja' se látott ilyet még soha …:)





 

Rozella•  2017. április 28. 11:45

Ezüst madár

 

 

Ezüst madár

 

Könnyedén siklik a kis gép, az eget szántja

végre egyedül, szabadon szárnyalva...

Övé a tér, amire mindig vágyott,

 fülében dobol a vér, de nem bánja,

büszke sasként szeli a felhővilágot,

belélegezve mélyen a szabadságot...

 

Színes buborékok szálltak a horizonton

s ő mosolyogva biccentett rájuk,

vidáman billegtek az ezüstös szárnyak.

Első, önfeledt repülés. Égi otthonához,

közel ért a távol, szíve szinte olvadt

a Nap perzselő, ölelő karjától…

 

A suhanó fény-időt, amiről álmodott,

 érezni akarta, nemcsak képzelet már,

de elvétett egy kijáratot s a felhők között

estére sötét-bíborba olvadt a láthatár…

Azóta magasan egy karcsú, ezüst madár 

köröz alkonyatkor a sziklák fölött…

 

Szárnyalása könnyed, örökre áldott.