huncfut-rimek

Előbb csupán a kedvezményeket
Aztán pénzed értékét lereszelve
Utána jön ár drágulás -, hitelt
vegyél fel, ha van merszed néha többre.

Előbb háborogsz, jaj, azt nem adom
Aztán elfojtod haragod dacára
Annak, így sem segítesz magadon
S eljött törlesztések bús marhasága.

Hitelt hitelre halmozol az ám
Lakásod a banké s minden egyébként
Idő kérdése csupán a banán

Vajon meddig bírod így emberként
Jövőd egy szakadék nem fűt már semmi
Legelj, mint birka, s hagyd magad fejni.

Tea kortyok, csalán bodza, igyál;
aszott belekben szivacs nedvesedjen
fut a korty lefelé, és kombinál;
urina gyűlj s a csapon kieresztem.

Zöld trágya légy kertembe, pacsulim
bárhol locsolnám ja - de hátha lesnek!
s üzemzavart kreálnak apucin..
folyik ingyen áldása egy öregnek.

Kiinni a teát. de jó szokás -
mióta ember él, fel ne cserélje
boriváson kívül semmivel se.

Itóka, szesztelen s tán babonás
aki főzi és legyint az egészre,
kitölti és ecetet tesz bele.







az ellenőr benned is mocorog

recés köd, hótlanság tél ravatalán
de még meg se született gömbhasa
már kis házakat fed el szakálla
asszem fura füstöt nyert a kabalán

most akarj szeretni édes angyalom
hisz hetek óta ponyva az égen
azon át nem láthat minket félszem
így reggel is esténket marasztalom

mily fennkölt hazugok közt szuszogni
tisztára moshatjuk szó salakkal
egész lényünk és hadd lelkünk huhogni

hadd és fertőzz legyünk a hó hullongni
hanyatt meg féloldalt a völgyekbe
a hegyekre változzunk bús könnyekre

ha már a láng is gond egy öleléshez
bizarr füstölőkkel ne igyekezz
röhejes mint az aki bort vizez
mint aki tapsot kér egy ötletéhez

nekivágni törj ösvényt a jövőnek
szabad teret a természet füvén
kenyér morzsát barátság küszöbén
kulacs vizet szomjas szembejövőnek

kökény tövén körém gyűlt csendfölény
rejt-szelet keverget kerekded égre
ligetsövényt kilenc görény öcsém

szerelmed örök tűzhelyünk köldökén
saroktalan házunk falán ablak
melyen át a cicák létre avatnak

a globális fasizmus szeret ám
téged kihasználni - maximálisan
hiába minden zenghet citerám
nem gondolnak rád szentimentálisan

a lakosság egy százaléka úr
a többi "birka" - hajcsár idomítja
ezekről csak jót hazudj trubadúr
etessük viktátorékat lapítva.

nehogy megsértsük illetlen e kényt
elhitették velünk hogy ők a jobbak
önimádó nyavalyájuk duzzad

ahogy telik az idő prédaként
terelgetnek feldúlt a nyáj elborzad
mikor egyenesítjük ki derekunkat?