huncfut-rimek

Jámbor bukszások zsoldot tejelők -
Tákolt tőzsdéken kamat-lopás folyt.
Várost urbánold, bagóért dögevők
Rátok ömlik le mindenható szmog.

Nincs messze a jövő, küszöbön túl;
Csak át kell lépni és minden tegnap.
Nem lehet dönteni, vissza se fordulj,
küszöbtől küszöbig nyúlik nyakad.

Mint önjáró jámbor, sétálva pusztulj
Menet közben jövőd leszaggat
rangot és maszkokat, félre cafrang.
És terjedni kezd újabb hullaszag.

Nincs messze, előtted pereg végzeted
Vékonyodik a csík, fogyasztod
Az ólomtarhonyás perceteket
gyilkol a szövegkönyv, s te forgatod

te írsz bele , hideget, meleget
Hiába gondolsz át sok mondatot.
Mindig azt kell hinned, hogy nagy kaland
S még annyit sem élsz át mint egy galamb.

Nincs messze, van aki egyet sem léphet
elvész mint a szántásban a hólé
Átlépnek azon is, fel nem ébred
Annak szeme így lett a közönyé

Annak füle így lett a legsüketebb
- én szívem is így lesz - egy nap kővé
Közel a jövő, itt dörömböl már
Magához ölelve odébb sétál.


Paplak, bűnfészkén megtér az erotika
Úrnak pénzt kérnek, zsebebébe nyúlnak
Gallyra így jutott hideg Európa
Vakokat vallatva szentkép rámázva.

Derűs magyar előtt belibben újkor.
(nem egy hordó, mely hengerként gurul;
hanem mint labda amiben nincs újbor).
Amiből - ki  nem iszik -, nem butul,

A tér energetikája teker
egy országot, mint egy kereső gombot;
az életritmus skálája kezel
valahány előzményt rejtő programot.

Kakukkol ha töprengsz, menni tovább;,
ne nézd hogy nincs lépcső, vegyél te is drónt.
Reinkarnáld keresztcsontod porát.

Politizálj a hullaházban - hallod?
aranyfogakkal rád villan a fény
harapd a sötétséget magyar legény.

tíz előtt eszem a petrezsejmest
tíz után nyargalás víz után.
görcs nem kap el csak egy nem szerelmest;
kalandozom csókók spektrumán.
tizenkettőre kormos a kondér
egyre tele has jó volt a kolompér.

este tízig trambulinba rejtve
rángatózom mint a békacomb
innen táncba mehetek kettesbe
ugrálni kell mint egy darabont
Nem ugráltam - izomláz lepett meg
elmúlt a lázam várom a reggelt

vizesnyolcas ez az időjárás
ott esik ahol értelmetlen
igy elterjed a bálványimádás
a hivő beszervezhetetlen
zabkása és lágy tojás az étlap
ebből se lesz már veteménymag...

               mottó: Józsamiki magyar ember

               jóbort iszik, hogyha felkel
               és ha este ágyba teszik
               üres pohár elmélkedik...

Egy létszó, légy jó, ha tudsz téma fogytán
mint érintetlen fogd mások kezét;
javalt okosságod magadba fojtván -,
dalold el a jó hír üdvénekét.

Malom felé siet a víz, de már
nem öntenek fel garatra gabonát;
ripityára tört tengelye se jár
finom a liszt - tasakba csomagolták.

Az idő malma is vízhajtás nélkül
örült forgásba kezd; molnár, ha vagy,
ha nem, daráld ember finomra éned.

Talán még egy magas fa is szédül;
de a cserje - bogyótermő kisarjad,
mint vászonra festett szép reményed.

Perel a szél, szeressél asszonyom
azért fúvom a levesed, erőből
alig alszom, mindig talpon, hagyom
az ágyat ne égesd  meg a szádat - hörpölj.

Sopánkodik a nő, hogy nem finom;
ha nem ízlik, gondolkozzál - ki főzte?
A fazék rossz, vegyél újat, párom!
na, meg a főzőlapot is cseréld le,

Hozom-viszem, mint a szél - hol a pénz?
Elkötötted talpmasszázsra cipőre;
Na jó, akkor lopni fogok, egyet.

A szél dünnyög, s kéménybe is benéz;
s a hegyen le is dől egy heverőre.
"valami elvette a kedvemet"...