huncfut-rimek

Lakik nálunk a faluban de sok
szokásőrző, egyszerű dolgos ember;
köztük járkálnak az arkangyalok,
fent készül róluk egyre több bestseller.

Fent az égben olvassák égiek;
emez János bá, amaz Mózsi bátyám
igaz története, lelkesednek
a szentek komák sikerén, hibáján.

Hogyha rólad is fognak írni majd
örülj annak, te halandó, esendő
mert életed könyve így megmarad.

Hisz könnyű ott fent egy szentnek Teremtő
isten mellett miközben te itt lent
gonosz világunkban küszködve csellengsz.

Tekint ránk a nap, mint egy, jótevő,
komótos szembogár, szinte vakító,
ahogy néz, fénye engem nem zavar;
még a részegnek is kijózanító.

De én ezért nem iszom le se fel
magam, noha jó a bor, s néha még jobb
a sör, kánikulás ellenszerek,
vagy ott a pálinka, apám elég volt!

Megittátok az én részemet is,
ezután a víz legyen szent italnak
becézve, ne verjenek szesztilalmak!
minket ez a bódulat félrevisz.

Figyelj mindig égi szem és vigyázz ránk;
ébreszd már fel az összes balfácánt!

Tulajdonképp, mint csirke tojásban
nő az életszínvonal - maximumra,
s ott lapul, mint a pénz a bukszában;
s annak tojik majd aki a gazdája.

Bizony, a csirkét a többiek is
szeretik, jut-marad, kinek a szárnya.
kinek a zúzája, ha szétszedik,
de ha nem, majd a rokonság zabálja.

Tulajdonképp egy magyarnak, minek
a csirke, a buksza meg az a jólét?
az útján anélkül is eltipeg.

Ki mindig csak számolja a lóvét
irigyelheti a magyart amúgyis,
hogy ez minden válságra immunis.

Ha zúg a hazug szél, ember ne félj -,
a gonosz lehelte ki ronda lelkét
nincs már sok hátra, és kedélyt cserél
a világ, vigadj s várd isten szerelmét.

Mert nem hagy el Ő! a jó istené
az utolsó szó, hisz csak szolga tomból
ha távol a ház ura - nem övé
semmi itt, de ha megjön - Ő parancsol.

Kiveti külső sötétségre - és
ott lesz sírás és nagy fogcsikorgatás;
közel az idő, kívánok kitartást.

Az erősek is meghátrálnak - nézd
a lemenő napot, holnap visszajár
- törvényszerű, rossz és jó váltja egymást.

nehogymá ne hallassam hangomat ma 

vuuu, vonyít a tegnapom - tudod miért?

mivelhgy túlhamar átléptem rajta

visszakéne menni, csak egyetlen pilanatért.

amikor szeretetet küldött felém egy mosoly

hát azt kéne újra megtalálni - lefotozni már

nem lehetne akkor  sem,  az  nem beálított

póz volt - azért mert "itt repül a kismadár."

nézzétek most tényleg itt repül a kis madár.

felétek száll - ugye mosolyogtok? nehogy ne -

ó nehogy, ó nehogy, mert elrakom tellom.

gondoljunk  a holnapra is - milyen érzés?  - talán

túl hamar fog jönni - nem készültél fel 

hogy  elfogad - ami jön? magam sem tudom,

https://www.facebook.com/mihaly.heredi/posts/4703747152988289