huncfut-rimek

ártatlan vérplazma eladásra vár
onkológus szereti a szívem
kémcsőbe kandikálva de csípem
egyre olcsóbb hemoglobin-anyagár

vámpír szerelem tombol tök üzleti
ráksejtek burjánzanak  lelkeken
gordiuszi csomót lát szövetben
lógójára skalpjait felfűzheti

jól működik a biznisz alku bevált
áron alul folyik az élet el
fiatal ésszel pazarló adekvát

ó ki tudja hány száz retek szelet
egy vércsepp rapszódia meg a chemtrél
kezedben a sötét ügyfél recept

Táncol a világ, eggyé válik...
Kövér a lélek, éterbe csöpög zsírja,
miből mint a fű, képződik égi mirha,
Esténként a szél, tárt ablakon befújja,
belégzi rokon vagy vendég, s azt álmodja:

Táncol a világ, eggyé válik az éjben,
masszává lapul örvénylő tölcsérben,
s el kezd forogni, együtt a csillagokkal,
míg beleszédül a napba tárt karokkal.

Ezért oly színes reggel napnak sugara,
benne rezeg az emberek hangulata.
Nézd a virágot, honnan ennyi színpompa?
Minden szál virág lelkünk lenyomata

kezemben kanál - spontán mozdulat -
tápirányítómat forgatom önként
eszek fokhagymás tejet pépre főztén
kegyetlen fogak jól végzik dolgukat

mind mi megterem, mit növényzet ad
szájába kerül a korgó gyomrúnak
hizlalj és etesd hosszú orrúnak
lábosba vele szétrágd a rostokat

kultúra bája villa meg a kés
párolva vagy megabálva a hagymát
szalonnával jó paraszt étkezés

roskadó inakkal kakast kergetsz
azért ne ugord sose át az almát
s jó ha néha pityókát is reszelsz

faragó feledés emlékeim
éles vésőkkel cirkalmasra véste
titkon szépülnek zűrös éveim
így utam vége felé visszanézve

forgács mégse marad utánam itt
csak szerelem szalmája mit taposva
lábunk egy irányba messzire vitt
s a nyomokat takargatta naponta

nem lesz ám a kép ormótlan fakó
rozettás keretbe kerülnek ímhol
sandítanak majd ezekre zsenik

bár számomra ez csupáncsak altató
csen még valamicskét álmaimból
s áltat vele kéjesen - valameddig

mint a malomban egykor a garat
melyen át a csoda liszté változott
még ismétel becses szép szavakat
s a szív ifjodik azzal mit áthozott

egy marék porcukrot a szerelem
kalácsáról melyet kóstolgattunk épp
ám később a verseny mely kegyetlen
széllel szembe szórta s madarak ették

inkább süss nekem valami sósat
ó élet hogy ezekkel ne bajlódjak
míg őrölnek a jövő kövei

és te kitöltöd a kávét és már
gőzölög kortyoknak gyönyörei
ennyi a boldogság - múló apróság