huncfut-rimek
Életmódúj stílust kreáltam, öregest
bacilus a kis szabadúszó
anonimusz nagyra csúszó
kis kezében a békanyúzó
szakmája gázleolvasó
közös a gáz, baci juszt se méri
felsége se főz, a kövér Mary
panzióban esznek laskagombát
s amikor van csirkefarhát
legóriás
Legóriás fűszálra hangya mássz;
levélkén az erezet Tetű utca
Behajtott épp egy katica bogár.
autóval oldalerét bejárta.
Az alsó karéjon el is kapott
egy atkát, lebilincselte azonnal;
s elvitte a középső karéjon
át a felső oldalöbölbe; szóval
családja volt, szerezte a kaját
meg a benzint a motorba, repül is
a masinája, , mint egy drón, modern.
A csehek gyártották le a járgányt;
Töklapin házikó, pókkal hintázik
a kicsifia fent az erkélyen.
erősődik a jövő képe
Erősődik a jövő képe, s aki elébe -;
botorkál, mintha részeg méla lenne.
Nem tudja vérpad vagy szerencse kérte
kihallgatásra. Dolga van mégis vele.
Viháncol lelkében a gúny nyelvét öltve:
vén tróger, kit csúffá tett önteltsége :)
Mint amikor egy fénykép papíron halványan,
de már látszik az ábra, nézem rábambulva -,
ez meg mi? S csodálkozom. El Greco nyomán
"kaszás festette" , kosszú nyakú emberek sora
s mennek valahova, mennek s én nézek arra
s látok egy kísérőt mellettük ballagva.
Kivilágított barlangok tele asztalokkal;
S akik körbe ülik asztalra könyökölve,
Énekelnek hihetetlen szépen, "Ó jer, hamar
ki egykor szükségben éltél..." ülj középre,
Nincs árnyék nincs semmi földi sömör, katyvasz;
se korán se későn nem érkezhetsz oda, nyughass!.
Az ég szentelt vízzel lemisélt
Ami kék mind semmiség, nem is ég!
odafentre gyújtott pilóta vákum -;
Varangyos szentelt vízzel lemisélt
madár utazós, üvegtér formátum.
Ne bámulj fölfelé gyermek, sosem
fel azon öregszel, csak egyre lejjebb.
Saját életedben a szerelem
az igazi; - a többi, veszedelmed.
Szeress, csókolj, öleld amig lehet;
ne nézd úgy az asszonyt, mint a virágot!
a templomba se enged -. eltéved.
Az ő helye melletted van, ne enged
hosszú pórázra, nélküle átok
az élet, és az isten lecseréltet.
Papír teknőben
Papír teknőben fürödj meg -, ne félj!
e víz könnyű zseléjén -, szép a bőrpír;
nagy óceán zúgása visszatér,
fodros lesz a hártyalén a felhőzsír.
Harapd a szappant habzó szájjal el -
minden kishal ebből lesz, íme -, szénsav!
s a lábujjakból a gél tovakel;
ezért himbálódzik békés öblén hab.
Nem a köldökén, nem lesz kocsonyás,
a krém, ha repedést kap a feneklés;
kevés csirizzel talpadra ragaszd.
Leázik majd az enyves holdsugár -;
le a napsütötte bronz kijelzés.
hogy ugorhass ólmos örvénybe hasast.