dobosigyorgy blogja
Emlékekbe kapaszkodva
Emlékekbe kapaszkodva
örökké szeretni,
rengeteg rossz régi között
csak a jót keresni.
Vannak akik nem szeretnek,
önmagukban vannak,
azt sem veszik soha észre,
ha valami baj van.
Az a fontos csakis nekik,
pénzzel teli spájz van,
azt se tudja mire költse,
szeretethiányban.
Azért mégis jobb szeretni,
nem üres az erszény,
mert akkor a kicsi szívben
boldog aki elfér.
Balladák nyomában
Megvannak a balladák, kigyúltak a fények,
szívekben a szeretet, abba van a lényeg.
Benne mindent megtalálsz, újból a jót látod,
ez ellen már nem győzhet semmi féle átok.
Egyre ahogy olvasom, meglelem a régit,
benne kicsit fűszer is, azért új ez mégis.
Előjön a szép emlék, mi nem csak egy álom,
olyan, mint múlt idéző, szívemben a zálog.
Őrizzük a balladát, nem lambadát járva,
adjuk mi ezt még tovább, Istennek lesz hála.
A kis szívünk megnyugszik, a jó utat járjuk,
tudják majd az utódok, ezt hagytuk mi rájuk.
Csillagként ragyogsz
Csillagként ragyogsz az éjszakában,
érints meg engem, ahogy közeledsz,
minthogy kezem simítod hajnalon,
gyógyítod akkor fájó lelkemet.
Tudod?- a lelkek mind tovaszállnak,
a test már nem fáj, nincs ki átkarol,
de két csillag ragyog fenn az égen,
szorosan együtt, újból átkarolsz.
Látod? - jövőt is akarom látni,
tudom, hogy soká lesz még a vége,
de addig is még veled álmodom,
egy jobb világ reményében élve.
Ha majd eljön az időm
Üzenet
Ha eljön az időm,
ne állj a síromnál
könnyeket hullajtva!
Nem lesz koporsó,
sőt, semmilyen urna,
porjaim szállnak széllel
hosszú útra.
Repkednek szabadon,
néha meg megállva,
körül néznek gyorsan,
hogy ott mit is látnak,
szomorúan néznek
elromlott világra.
Porjaim útjának
el is jön a vége,
megpihennek végleg
tengernek mélyébe.
Elfeledsz majd engem,
mint a sok porszemet,
eddigi tetteim
mind eltemetteted?
Érzés
Kimondatlan szó
egy érzés, egy pillanat.
A szív dobban, vagy megszakad.