dobosigyorgy blogja
Szeretetért ballag
Botra támaszkodik, nehéz a mozgása,
elindult az útnak, vágyik szabadságra.
vissza se néz többé, felejteni próbál,
fáradtan megpihen egy kiszáradt tónál.
Közben gondolkozik, milyen is volt régen,
kisgyermek korában futottak a réten.
ároknak partjáról papsajtot is szedtek,
egymás tenyeréből még vidáman ettek.
Akkor még a tóban sok hal huncutkodott,
de a horgászbotra egy sem kívánkozott.
ha csalira akadt, örültek is neki,
mily vidámak voltak,soha nem feledi
Kipihente magát, ballag lassan tovább,
jóra emlékezni, tudja annak okát.
Mert mire Ő felnőtt, jöttek a rossz idők,
új ruhája sem volt, csak az amit kinőtt.
Ezért indult messzi szerencsét próbálni,
hogy szeretet tudjon majd Ő meghálálni.
Ha békességet talál, leteszi a botját,
szebbé teszi akkor sok embernek gondját.
Furcsa szél
Erre száll egy furcsa szellő,
keresi az igazit,
de nem tudja a jó Isten
vajon Ő most hol lakik.
Próbál is már hódítani,
van akinél sikerül,
nálam nem jut eredményre,
nagy dühösen elrepül.
Talán majd egy rigó szárnyán
keresi az igazát,
ha nem győzi őt sem tán meg,
szárny szegetté megaláz.
Szárnyak nélkül kicsi rigó
hogy is talál vigaszt itt,
élete is elfogy végül,
de szíve marad igazi.
Hamis kép
Festenek egy képet, furcsát,
hidd azt, hogy az igazi,
ne vedd észre ott a képen,
alatta van másik is.
Így festenek látszat képet,
sírnak is az angyalok,
fenn az égen szomorúak
Tudjátok?- Ők nem vakok!
Látják amit eltakarnak,
azt a régi igazit,
hiába az újabb festmény
valójában az hamis.
Nézz körül a nagy világban,
azt ott is megláthatod,
átírják a rég elmúltat,
ha Te nem is akarod.
Kis hős voltam
Hajad be volt fonva,
mint fejeden koszorú,
amikor megláttam,
már nem voltam szomorú.
Fehér kis blúzodban
egy nagy asztalnál ültél,
a szívem megdobbant,
de el sohasem küldtél.
Ó! Én kis tinédzser
tekertem a bringámat,
távirat érkezzen,
a szálloda portára.
Még jobban tekertem,
volt egyre több számadat,
ablakon benéztem,
hogy mielőbb lássalak,
Műszakom vége lett,
de siettem oly nagyon,
fél órám lehetett,
a buszomhoz rohanok.
Lám, akkor mi történt?
a kezed volt szorítva,
tán kis hős lehettem,
szakállas sem lazítva.
Húztam a szakállát,
hogy neki azt nem szabad,
különben az állán
lehet majd egy sebtapasz.
Persze, hogy engedett,
hisz engem nem bánthatott,
ez nekem jól esett,
kaphattam nagy cuppanóst.
Kb. 1972-1974-es visszaemlékezésem.
Az ima ugyanaz
Az ima még mindig ugyanaz,
fordítva keresztet nem vethetsz,
aminek nem lehet gyökere,
földbe azt sohasem ereszthet.
De ami már megtörtén régen,
idővel az mégsem változik,
majd mondhatnak bármit is néked,
a múlt is csak egyre távozik.
Amibe hittél Te még régen,
fordítva sose hajtsd szekered,
lehet, tán úgy jobb lenne néked,
de becsület akkor elveszett.