Balladák nyomában

Megvannak a balladák, kigyúltak a fények,

szívekben a szeretet, abba van a lényeg.

Benne mindent megtalálsz, újból a jót látod,

ez ellen már nem győzhet semmi féle átok.

Egyre ahogy olvasom, meglelem a régit,

benne kicsit fűszer is, azért új ez mégis. 

Előjön a szép emlék, mi nem csak egy álom, 

olyan, mint múlt idéző, szívemben a zálog. 

Őrizzük a balladát, nem lambadát járva, 

adjuk mi ezt még tovább, Istennek lesz hála. 

A kis szívünk megnyugszik, a jó utat járjuk, 

tudják majd az utódok, ezt hagytuk mi rájuk.