A nincstelen

dobosigyorgy•  2018. október 5. 21:47

Tagadnád a múltad,
de a jelen untat,
akkor volt egy álmod,
de hiába várod.
 
Az sem volt ám semmi,
van akinek ennyi,
hogyha nem vigyázol,
a mély árkot járod.
 
Könnyen beleléphetsz,
segítenek néked.
Nos, és mi lesz akkor?
Kárörvendve tapsol.
 
Üres az erszényed,
kerülnek is téged,
régi nagy barátok,
minden szennyest rád dob.
 
Ameddig volt pénzed,
mind ott is volt véled,
most senki sem vár rád,
csak az árkod ássák.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dobosigyorgy2018. október 6. 11:36

@Mikijozsa: Köszönöm szépen.

Mikijozsa2018. október 6. 10:51

NAGYSZERŰ A VERS, GRATULÁLOK, távol kerül aki leszegényedik, hát erről keveset olvasni, hálás vagyok hogy olvashattam

dobosigyorgy2018. október 5. 22:09

@Mazsion: :D

Mazsion2018. október 5. 22:07

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

dobosigyorgy2018. október 5. 22:00

@SzaipIstvanne: Köszönöm szépen.
Szép álmokat!

SzaipIstvanne2018. október 5. 21:59

Kedves Gyorgy, szomoru, de igaz. Remek maga a vers is.

Szep estet kivanok.

dobosigyorgy2018. október 5. 21:55

@Mazsion: Köszönöm szépen.

Mazsion2018. október 5. 21:49

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom