A nincstelen

dobosigyorgy•  2018. október 5. 21:47

Tagadnád a múltad,
de a jelen untat,
akkor volt egy álmod,
de hiába várod.
 
Az sem volt ám semmi,
van akinek ennyi,
hogyha nem vigyázol,
a mély árkot járod.
 
Könnyen beleléphetsz,
segítenek néked.
Nos, és mi lesz akkor?
Kárörvendve tapsol.
 
Üres az erszényed,
kerülnek is téged,
régi nagy barátok,
minden szennyest rád dob.
 
Ameddig volt pénzed,
mind ott is volt véled,
most senki sem vár rád,
csak az árkod ássák.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dobosigyorgy2018. október 6. 11:36

@Mikijozsa: Köszönöm szépen.

Mikijozsa2018. október 6. 10:51

NAGYSZERŰ A VERS, GRATULÁLOK, távol kerül aki leszegényedik, hát erről keveset olvasni, hálás vagyok hogy olvashattam

dobosigyorgy2018. október 5. 22:09

@Mazsion: :D

Mazsion2018. október 5. 22:07

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

dobosigyorgy2018. október 5. 22:00

@Törölt tag: Köszönöm szépen.
Szép álmokat!

Törölt tag2018. október 5. 21:59

Törölt hozzászólás.

dobosigyorgy2018. október 5. 21:55

@Mazsion: Köszönöm szépen.

Mazsion2018. október 5. 21:49

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.