TURIKARI68 blogja

Vallás
TURIKARI68•  2021. március 28. 09:31

Az adósságom.


 

Látni véltem tekinteted,

Odafent a csillagos égboltban.

S eszembe jutott, hogy boldog,

Én már milyen régen nem voltam.

 

Csak alkalmi partner volt az élet,

S benne a hit.

Csak fájni van itt,

S ha boldognak is láttál valaha, hamar visszakérted.

 

De tartozom neked,

Mert megtestesültél értem, s még a bőrömbe is bújtál.

A kereszten érettem,

Tán percenként meghaltál.

 

S én odaadó lélek lettem istennek,

Szerető fia anyámnak.

De legnagyobb adósa,

Mégis a halálnak.

 

2019/ 05/ 19/ 10:17.

 

 

TURIKARI68•  2020. december 26. 14:33

Karácsony.

Karácsony.



Belénk ette magát az utána való vágy,

Várjuk hogy szennyesünk tisztára mossa.

Eladnánk lelkünk e patyolatnak,

De kikezdett minket az irigység mint vasat a vak rozsda.


Okkult zodiákus lett a hitünk,

Égi jelre várva, lessük a göncöl szekeret.

Felszínes lett, s átlátszó minden,

Akár e napon a szeretet.


A gyertya még alig lángol, 

De e színház már keresztet ácsol.

Rajta egy öntvény, ködbe veszve mírha és tömjén egyveleg,

Hol a gyarlóság saját képmására istent kreácsolnak az emberek.

TURIKARI68•  2020. november 28. 16:22

Zsebes ez a világ.

Jaj, de zsebes ez a világ,

Szomorú az isten.

Csóró lettem én is,

A bőrömmel fizettem.


Csuhába bújt a fény,

Önző lett a jószándék is maga.

Csillagokból vart a reverendára gombot,

E kór,  olyan lett mint a sötét éjszaka.


Pedig a földig hajolt értetek,

Mint egy szivárvány híd.

De kincset keresni nem ment senki,

Mert már itt, csupa giccs és márvány lett a hit.


TURIKARI68•  2020. május 19. 17:04

Ima.

Köszönöm uram hogy velem vagy,

S meghallgatod imámat.

Kérlek tekints a szívembe,

Nekem meg e világnak.


Szólíts engem a gonosz ellenébe,

Mert utam szenvedés és pokol.

Méltó legyek az áldozathoz,

Mit a kereszten hozol.


Segíts nekem uram,

Ne hagyj engem magamra kérlek.

Hogy ne tünjek el hasztalan,

Tettek nélkül végleg.


TURIKARI68•  2020. május 11. 19:20

Azt mondták.

               Azt mondták.


   


1/

Azt mondták, hogy itt, meg ott van!

S ő bujkál a szívekbe.

De a szív is halandó

S jósága eltéved a semmibe.



2/

Hogy egyengeti az utamat

Amint lábam reá leteszem.

Titkon! Hogy én őt,

Észre sem veszem.



3/

Eljön majd az utolsó órán,

S felüti a fejét, mint a pestis!

Igen gyere csak!

Vidd még ezt is! Meg azt is.




4/

Azt mondják bennem is ő lakik,

Én nem érzem, csak halványan sejtem.

De csak megmutatja magát,

Ha elárul majd minden sejtem.



Turi Károly / 2003-09-18/ 21/15

 
1...456