Karácsony.

Karácsony.

Belénk ette magát az utána való vágy,

Várjuk hogy szennyesünk tisztára mossa.

Eladnánk lelkünk e patyolatnak,

De kikezdett minket az irigység mint vasat a vak rozsda.

Okkult zodiákus lett a hitünk,

Égi jelre várva, lessük a göncöl szekeret.

Felszínes lett, s átlátszó minden,

Akár e napon a szeretet.

A gyertya még alig lángol, 

De e színház már keresztet ácsol.

Rajta egy öntvény, ködbe veszve mírha és tömjén egyveleg,

Hol a gyarlóság saját képmására istent kreácsolnak az emberek.