TURIKARI68 blogja

Kultúra
TURIKARI68•  2020. május 19. 11:36

Költészet napjára. Szólongat a csend.

Már néha szólongat a csend,

Idebent, szívem félfáján.

S érzem hogy marakodnak véle falósejtjeim,

Rajtam, mint a teremtés prédáján.


Pedig lassan útra kelek,

Magába szippant a végtelen.

De van egy álmom, akár egy fekete lyuk

S ha megébredek életképtelen.


Nem lettèl valóságos,

Csak szereztelek mint a tolvaj, hogy tapintsalak.

Csak akkor voltam boldog igazán,

Mikor ez ábrándokbol véggül összeloptalak.


Száguldok majd feléd pallókról eregetve,

Féregjukakon át, mint egy nyomorék.

S kipukkanik előtted a lelkem ha odaérek,

Mint egy szappanbuborék.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom