TURIKARI68 blogja

 

 

Mekkora egy kaland ez az élet

Benne tintás az illúzió, s minden egyes tapintás csak paca,

Mely egyedül maga is becsap a nyavalyás.

Beszennyez a holnap, hogy reá semmi oka máig, nem létezel!

S odafent, ha kérdezel, majd boldog lehetsz

Mert itt sokáig nincs maradás.

 

 

 

Hogy csak rajza voltál e kórnak a géntérképe,

Kirajzva e kornak a tiszta lapján, büdösen betűid csupa irkafirka

Mit dühösen széttépne néhanapján,

De ha te örülsz neki akár a gyermek!

Még emlékezve, rajta mutogatod az istent fűnek, s fának, mert itt keresve se találod,

A bánatod egy szellem, az élete e jellem mellyel csak kísérteni voltak

De szóltak benned van az a hit,

Hogy csak a halálod után értenek majd meg.

 

 

 

 

 

 

 

Te egy folyton érő vagy! Egy kincs,

Mit melenget napsugár, és diderget dermesztő fagy,

Évtizedekre jegelve magának,

Aztán egyszer csak kinevelve a hazának a léleknek fizet!

Mikor már nem marad belőled DNS tincs,

A poshadt irodalmat felkavarja , mint az állóvizet.

 

Gic/ 2023/09/27.

 

 

 

 

 

 

Felnéztem az egekre keresve az utat

És elkezdtem imádkozni.

Van ebbe a teremtésbe akkora huzat

Hogy becsap mindent, ami szent,

De bent, a hitemből akkor sem fognak kiátkozni…

 

 

Én nem fogok megváltozni és nem esek kétségbe,

Akár milyen is lett a többi ember.

Hiába dugdossák, az istent előlem úgyis visszafolyik belőlem,

Ama Petri csészébe, mert akar engem ott az a vegyszer…

 

 

Igen egyszer mondom el, lelke van ennek a levesnek!

Ha meg tanultok úszni, mert biztos, hogy ott szeret a cápa…

Melytől kívánom, ne szomjazzon meg többé senki, aki kortyol, már ha!

Megöleli ott a boldogság könnye mitől sírnak is meg nevetnek.

 

Oroszi/ 2023/09/21

 

 

 

 

Az embert várja az isten, a hant,

Egyformán mehet jó, és hamis.

És amikor kinyílnak az egek, fent és alant,

Ott leszünk minden együtt köztük tán ó még én magam is.

 

 

Addig telesírom ezt az ateista világot akár egy nyári zápor

Elengedem a terhet mindet, mindent mi útközben övé lett

Hisz nem mehetek haraggal.

Elengedem a bánatot, hogy ne is adjon többet e megszentelt felhőre

Húsvér kabátot!

Mit nem vihetek hát magammal.

 

 

Itt csak én hittem azt, hogy költő vagyok,

És magamat már érte szinte utáltam

Nem is marad talán a lírában utánam híre s hamva e bájnak.

Se csecsszopó gyermek, csak betűk írásjelek halmaza

Melyek elmondják, azért ha nem így volna igaz,

S e hazának később ezek majd mennyire fájnak.

 

 

 

 

Így hát aztán mielőtt rám köszönt a csönd, a lelki béke

Földanyámtól kérdve, szólva.

Hogy érdemes voltam a szóra kérem, hintsen morzsát

Útravalónak vissza a porba.

 

Oroszi/ 2023/08/20

 

Féltve őrzött kincse

Vagyok én anyámnak.

Furcsa egy keveréke,

A hírös Magyarországnak.

Tót volt a méh, a mag maga zsidó

Őseim Vagyont vesztett nemesek.

Így születtem meg én e hazára,

A szegény árva Nemecsek.

 

 

Mindenki szíve fáj bennem tág határok között,

 Hun, e föld mit az avar betakar.

A szlovák keresi a múltját a héber slomó harcol is érte, e kódis magyart pedig,

A csóró cigányzenész kísérte, csak mulatni akar.

 

 

Így lettem én! Ki a párját ritkítja, valaki ,aki ismerve e kórképet, szólít bennetek imára

Hol tán lehetek messiás! Ki falvak határában kővé dermedve e szittya pórnépet vigyázza.

Újra írja e hamisított történelmet,

Azért jöttem a világra.

 

Gic falunap.2023/ 08/12 18:56.

 

 

 

De elrohant mellettem ez az idő

Pedig nemrég még e ladik helyén bölcső ringa.

Eztán csak az isten tudja az égen

Melyik csillag emlékszik majd álmainkra.

 

 

Hol repülni tanítottál, s én írtam te mondtad tollba,

Amiért valahogy egyszer csak együtt kezdtem lógni veled!

Én, és uramisten maga.

Kinőve e poklot itt, belaktuk a kék eget,

De csak a végén mutatta meg a hit merre hol van a haza.

 

 

S világossá vált az út melyen, csak aki nem bízik, benned az akarna örökké élni!

Ahogy vergődve szoktunk vissza térni a mindennapi csatákból.

E görcs, és egy csomó dolog

Kezdett megoldódni magától.

 

 

Gic/ 2023/08/12