Mikijozsa blogja

Mikijozsa•  2020. szeptember 30. 15:54

színvallás- ébredés

rövid álom után a színeket
hozom hozzád szerelmems  te hallgass
reményfények jámborsága üzent
tudatalattim mosta át hatalmas

erővel, és virágok illatát
keverte a szivárványokba - nézz fel
csodavilág a valóság a fák
de eltévedtünk bágyatag eszünkkel

ilyen  színek hoznak ébredést
pereljük be a világ vámszedőit
kilopták innen a valóságot

emeljünk bátran szót az ifjakért
leszürkült múlt kígyója tekerőzik
aranyból a homok mégsem látjátok


Mikijozsa•  2020. szeptember 26. 21:35

rögtönzés klapanciám

kettesben gyalogol a szerelem
ezért igézlek én téged ma kedves
s osztom meg élethalál végzetem
ne félj lelkünk arca patinamentes

ahogy a rozsda bevonja a kést
s alatta porladozik a bosszúvágy
ölelgetve hárítunk rettegést
mintha isten tenyerében aludnánk

szeretlek számolatlan évekig
lebegni kell örökké noha minden
zuhanva súlytalan múltba esik

szeretlek s ennek vége soha nincsen
az ablak bukóra időtlen itt
derűs szemed ezen át reám tekint


Mikijozsa•  2020. augusztus 22. 16:20

Gumibeton

Gumibeton kong a lábam alatt -
ez a járda abroncsa -, recés mint rég;
ruganyos feszültség beleragadt,
ha visszatérnék, talán bediliznék.

Nehéz hazudni, de űz a kényszer -
elégszer visszahulltam-e, s szeretlek?
Ölelgettelek, de nem elégszer -
csak, egy vendég vagyok -, átmenetileg.

Gumiaszfalt, mint a radír, töröl
mielőtt leföldelném vezetékem,
maszatfoltos nyomokban szenvedésem.

Szép voltál, szép vagy, szép lesz a jövőd
ez az út vitt - tested lelked felé
az újrakezdés csöpp csillaga mellé....



Mikijozsa•  2020. augusztus 16. 12:42

a víz piros likőr

a víz libegése ez az élet veled
vigyen hullámok hátán lelki lótusz
virága - reszkető leveleket
heverni le - mit nem a víziló húz

a víz nyarak mennyországa nekünk
libegést szerető szerelmes álom
ne ébresszd fel édes ölelésünk
ereszd végig ringatni e világon

bugyogj rajtunk keresztül jó likőrt
piros az igyekvések vize - vérem
szeretet lapátkerekén meséljen

mi véré vált bennem s beléd csöpög
az vízzé vissza soha nem válhat
lapulevélen visz neki a mának

Mikijozsa•  2020. augusztus 6. 10:51

Dereng az utca

Dereng az utca, s gyorsul az iram -
kerítéseken mászkálnak az árnyak,
Tökfejből kiköpött csikkek vígan,
s direkt a latyakba fejest landolnak.


Ma nem írok semmit, hisz ki vagyok -
Talán egy csendben tévéző - elázott?
Benne a szép lányok ama nagyok
pici lelkembe áldás pillanatok.

Zsiroskenyerem, ha majszolom - épp
kaviárt ízlelgetnek velem szembe,
betermelik mint én a sós karéjt

Pocit növessz, abrakolj emberiség
potyog a gesztenye nem a kertembe,
nem veri le a szép kakastaréjt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom