Mikijozsa blogja

Megújulást minden embernek, adj
Uram segédszívet, angyali lelket,
Megígérted, hol nőnek terhek, adsz
erőt oda, hogy kibírjuk ezeket.

Ha fájni tud országos szétesés,
kit egykor négybeszeltek, szép hazámnak
kereszten vergődése -, nem kevés;
Uram, elégtételt, itt, hiába várnak.

Ideje lenne már, hogy a magyart
is észrevegye a világ, s megoldja
ezt a nagy igazságtalanságot.

Nem az ellopott földet sirattam
sosem, nem, csak a jogot, mit naponta
megtipornak a gyarmatósítók.

Oly vidám e Nap, ki épp most mosakszik -,
bekormozta arcát éji homály;
sötét mezőket csutakolva habzik
a világ, megtisztulni vágyik, lám.

Szerelmem had mossam szemem világát
ragyoghasson rád, mint a rét zóldje
ujjongó kedvvel, friss illattiságát
széplány lelked sósé nélkülözze.

Fagy görbít ily téli rostokolásba,
tűz mellé láncolva ábrándozón;
Zöld szemed olvassza semmivé telem.

Éltet adó kebledre fekszem sírva
vallom, te vagy szerelmem, legnagyobb;
színevesztett hajad csókolom, becézem.

Oly szédítőn bódít -, langyos a tél;
beléd szeretett naptalan homálya.
Simogató prém a dér, gyertyabél
a fagynak, sercen gyors korcsolyája.

Kenyér morzsán nevelt hű szerelmem,
tüzek asszonya, öreg testem lángja,
cuki hógolyóm, mint fát, fedj engem
fehérségedbe fehérnépek bája.

Kékszem kulcslyukán a mennynek lelát
a sok angyal és irigyeli tölem
a zimankót, hogy veled majd megfagyok.


Leszökdelve szállnának le, magát
a fényt hagyva el, s megkostolják többen
az égiek mámor hideg csókod.

Göröngyös az út idáig -, de vissza
nem tekint ma senki, az ünnepet
vidáman szoktuk megélni -, kiissza
mindenki a poharát mértékkel.

Kiosztja szép szíve szeretetét is,
legyen boldog minden ember, csodás
ez a Karácsony, istennek hála, nincs
panasz, kalamjka, vagy háborűság.

Remény gyertyái égnek karácsonyfán,
az élet szimbolumjai, Szemek
igéző fénye melengessd at orcánk.

Remény dalok . hozsána énekek
kis Jézusról zengjetek, Betlehembe
vigyen gondolat, égi kegyelembe.

Pazar, mint gazdagon termő vidék;
közös kaláka mi készül -, ebédre;
a borjút vágták le, sok kis ivadék
és aggastyán ájtatós örömére.

Ma meghívnak engem is, jóllehet
csakis holnap megyek, annyira várom -,
Van fenyő az udvaron, ünnepet
varázsló, díszes fa, meg is csodálom.

Kiket alatta látok, mindenki
közülük ajándék számomra, élet;
köszönöm magyarok istenének.

Sokasodjatok, és szülessetek
mint Jézus, gyertek e földre, hirdetni
az Evangéliumot, és szeretni,