Mikijozsa blogja

Neves előre, jön a szebb remény.
Sikerülni fog minden, hajts fejet, mert
simogatni készül szerencselény -,
hoz gerincet csiklabndozó hengert

Hagyatkozzunk rá, nevetésre késztet,
nem azért mert vicces, csakis azért,
mert érdeke, hogy vihogj mint bűvésznek
kijáró elismerés, semmiért.

Puffad a kedved ha elhiszed önként-
tömeges röhögés szent törekvés;
afféle verseny, röhögd hát magad szét.

Ne fájjon semmi, vonaglik a testrész
csiklandozzuk hát önmagunkat is,
így lesz boldogságunk teátrális

Nem egyszerű letérdelni
ám, kit az Isten mégis térdre kényszerít
megteszi,  mert még akarna élni
Uram hárítsd el a bombákat, ó segíts!

És a Mennyei Atya meg is hallja
Letekint, szeme könnyes kegyelem
mikor a térdeplőre néz szíve, hangja
oly halk, de oly erős, mint a félelem.

nem egyszerű elszenvedni
mások dühét, ellenszenvét
nem a sok felénk lőtt nyilakat, türni
talán lehet, de megbocsájtani nehéz...

de rég derék a fiatalság
nem is győzöm dícsérni ez igaz
jövőbe szaladó magyarság
gerinces legények erényes lányok

de rég mernék írni rólatok
merészek és eltökéltek vagytok
valahányszor nézem arcotok
veszem észre isteni mosolyotok

Cekély ez a sekély bíz - nem segéj;
ijesztő a mély, de csak benne markáns
a vágy ; nem pezseg, nem forró a vér,
ha nincs lelki buvárruha, nincs varázs.

Lubickolhatsz mély szeretetében
annak, aki epekedik utánad,
és azon felül is egyvégtében,
de langyos marad a bensőd; ne fáradj.

Hol vehető eme buvári cucc:
ha a látszat tényével megelégszel,
be kell látni -, erről semmit nem tudsz.

Maradj csak a felszínen, hallgat a mély.
Pedig lejjebb menni -, oly kevés kell,
Amit nyersz vele - mindennél többet ér.

Az alma szalmaközt gurul, ha nyers
a lélek gyümölcse, érlel belőle
a jóisten, nem görgeti, mint spejz
polcán a kéz odább, lesz kezelője.

Natúr megannyi alma - kit csiszol
a Lélek, Felhők felett van a hardver;
egyet egyet villan, és valahol,
mint újjászült, felocsudik sok ember.

Komoran gyűjtőm kosárba ha már
lepottyant idő előtt; ámbár sajnos
nálam nincs érlelőgép, ugyebár.

Manapság annyi mindent  úgy tudunk;

de a bensőnk sehogysem, ez világos

almát se, nemhogy szívet, na haggyuk.