Mikijozsa blogja

Embernek születni, mondjuk ceruzával kézben;
itt is fal ott is, máris lehet rá körmölni (?),
nincsenek titkok, bármit írj, bátran és "szépen",
s legyen árnyalt - , vagy illatos, mint az olcsó kölni.

Példa - mire jó a bezártság -? alkotni hagy;
lépni szobáról szobára, társat keresni.
Kéne a véső, melyel ablakot vághatsz,
de veszélyes, hiszen ki akarsz törni!

Függönyözd be, ha véletlen sok nyilása van;
Egy vakablak ajánlott - , mert mindig fénytelen.
Szemkímélő, mint az önkritika egy templomban.
Szabadulási vágyam rajta át fékezhetem-

A szeretet van tőlem távol, vagy fordítva
én élek messze tőle, önképem rafinált?
Átmásznék e falon, de vonásim ne torzítsa...

ne legyen művészetem se mondvacsinált.

Ajkam köszörültem szemétre
kivetett szavakon, alkonnyat
leple rajtuk, bár mindnek íze
magyaros; lecserélve hanyat
okádva, mint fűben a köpet;
de én mint cukorkát a gyermek,
sorba kóstolgattam valahányt.
Csapinos az élet, sárba ránt.

Új taisznyát akaszt válunkra,
újszerű kifejezést szánkba
a hanyatlás, keserű argó
terjed aljasul; lompos ergo
bollintgat a tanár, töri már
ő maga is anyanyelvét -kár.
A szleng csak akkor durva, mikor
oktalan kiabál; döfölt kor.

szomorú voltál, nem volt hatalmad fölöttem
néztelek, pálmám elvenni hogy is engedjem
sajnáltam magam - én is szegény lehettem
s talán önmagam lenni soha nem mertem

s akkor belementem, s türlek,lehajtva fejem
nohja nem szeretek jó ember lenni én sem
s te segítettél nekem figyeltél borzongva
nem tudtad mit tennél meg erőddel soha

csak akkor nehéz átadni a hatalamat

ha előre tudom hogy hogy utána bántani fognak

ám, ha utána szeretet vesz majd körül

akkor minden rendben eltűnik az űr

Messze állnak a meszes árnyak.
Pofájuk, zord ráncuk, rongy szolgájuk
kiszúrtja lettem; kis kútba ejtem
a hitem. Alaghanem nyakig merültem -,

az élet vizébe, halélet körébe.
Iszapba hasig, kínbalzsam tovaring;
Lehullnak csillagaink csimpánzagy merít
bölcseségbe, szemölcs leégve.

Pohár a pajzsom - bojtár a rangom.
Távol köszívütől ápol pár négyzetöl
Marson a fantom nem szól a lamtom
belém ne marjon kinyiffantom gyönyöröm----

Hosszabodnak esti várokozások.
Számít-e rám a világ, a világ?
szakad az istrang, málnak a hidlások;
malac sehol, nem kér kukoricát.


Kikönyököltem, a dombra tekintve;
Amott közelg szerelmem, szép lazán
mosolyog, csak én látom. más senkise!
Úgy tesz, mintha elkerülné, tanyám.

Közös Ballada a mienk, megosztjuk.
Ővé minden apró öröm, nekem
elég látványa, könnyünkkel lemostuk.

S ha lehet, szeress holtig - rebegem.
S kecmergek utána a messzeségbe;
Elnyel minket a táj, el örökre...