Mikijozsa blogja

Nem ad enni e világ - szellememnek;
tapasztalom, rejtélybe bukoltan
mutatja be a tudását. Mutasd meg
azt, a bizonyos "Diplomát!" - hogyan?

Papírt kér tőlem; Olyant, mit ő adott?
amelyben igazolja éhségem,
elismervény, hogy agyamba harapott.
S én vigyorgok, erre nincs szükségem.

Merész voltam, oklevél nélkül élek;
hiányzik belőlem áltudomány.
Agyhártyám lobot vetett, szinte égett.

Elmondhatom, nincs titkom, kiskomám;
Amit tudok azt mondom s amit látok -,
s nem kell mindent elhinni, ezt állítom.

Belefásul a szép mező; a fák!
Az ágakon gyümölcs; zamatos csókok
édes levét érlelik, Kóstolják
zöldfülű kezdők, s én veled kábulok.

Legszebb érzések nyara, nedves öl,
gözölgő befogadás a rengeteg,
Szarvasok habzsolják a fényt. Tömör
lovak lomha árnyékokat kergetnek.

Szivárvány nyitja boldogság égi
kapuját, félkör ívébe, ezüstbe
a lekünk, fényaranyba, csempészi.

Belesülyeszt, mint a szerelembe
a kívánatos vágy, szájnak zománca -,
rábeszél, megnyugtat, részegít bája.

Uram, vigasztalj víg asztalt teríts
szigorú sziget a jóság helye, nincs
vendége; üres étkezdéd népesítsd,
regiment reggelijét civilnek készítsd.


Boldogság boltja ingyen sosem nyit
hanem a pénz csörgése, s a minőség
ár szerint  csorgat  adagolt dózist;
szüken mérik bár jól kéne kifőzzék.

Ó, Mennyeknek redőnye néha nyílj,
mint a virág ily didergő világnak;
ejtsd le halovány tükrőd - fénybe viggy!

A te kostolód megújulásnak
tüzével égessen ki mint a téglát;
és építs belőlünk menedékvárt.

A harsogás visszhangja - rab-szódia;
mikor még a test tehetetlen - maradj
ne akarj szállni sehova, hol hija
van a képzeletnek, ott a logika.

Azon lóg kit a súlya sírba vonszol.
Felhágni szeretne égi szférába;
ne tombolj nyugtalanság. mert magadtól
sokat nem várhatsz; maradj ott mélázva.

Pedig lehetet volna, oly könnyedén,
mint verébnek repülése, de mellvért
és pajzs nehezéke máig visszahúz;
védd magad, ne urald az eget a tért!

Embernek születni, mondjuk ceruzával kézben;
itt is fal ott is, máris lehet rá körmölni (?),
nincsenek titkok, bármit írj, bátran és "szépen",
s legyen árnyalt - , vagy illatos, mint az olcsó kölni.

Példa - mire jó a bezártság -? alkotni hagy;
lépni szobáról szobára, társat keresni.
Kéne a véső, melyel ablakot vághatsz,
de veszélyes, hiszen ki akarsz törni!

Függönyözd be, ha véletlen sok nyilása van;
Egy vakablak ajánlott - , mert mindig fénytelen.
Szemkímélő, mint az önkritika egy templomban.
Szabadulási vágyam rajta át fékezhetem-

A szeretet van tőlem távol, vagy fordítva
én élek messze tőle, önképem rafinált?
Átmásznék e falon, de vonásim ne torzítsa...

ne legyen művészetem se mondvacsinált.