Mikijozsa blogja

fából van a lépcső a mennyországba
isten oda vasat nem enged be
rezet vagy egyéb fémet semmit se
vizet se tölt nektek külön pohárba

ott egyetlen pohár van s az közös ám
sosem telhet sosem ürülhet ki
kenyeret szintén egyet tehet ki
az angyalpék s nem fogy el a vacsorán

bármily különös mindig csak egy ihat
és egy ehet és egy alhat hiszen
ágyból is naná hogy csak egy lehet fenn

s egy sem önmagáért emel poharat
vagy fog kézbe fakanalat ó nem
az másokért teszi - természetesen

fényt fakasztó lelkek, mint vén fa hegyén
zsenge ágak, kiket most akaratlan
ünneplés szele lenget könnyedén;
daloljatok vélem kis templomában

a szeretetnek. Most bár kopaszok
e hajtások, de tavaszt újra  látnak;
Nagy hó ha jön Jézuskát várhatod
hogy kapj erőt egy újabb virágzásnak.

Amiként tavasszal az éledő
és zsibongó természet úgy ujjongunk
megszületett szegények királya

szürke falak közt világítva felnő
a hit s alleluját zeng általunk
hisz országunkban van szentkoronája

Télre görnyedő hegyek lapulnak
ködök porcukrában rejtekem
bársony selymes lombok megfakultak
ékem csak te vagy nekem szerelmem
fel is tüzel száz cukros izgalom
bort kóstolgatni itt vagy angyalom

Jóisten edényéből az új bor
testet lelket pezsdít megint fel
iszom ám ebből mint hálakútból
kihúzott egyenes gerinccel
adj Uram szerelmes gerjedést adj
irántad tüzes szenvedély hajt

mert te vigyázod hű páros éltem
születésem aprócska álmom
te tanítsz szeretni nehézségben
örömben szent erőd csodálom
időm nem számolom - folyjon addig
míg el érek a végállomásig.

Ha ép a lelked csak akkor dalolj,
betegen hamisan szólhat a lantod;
minden fájdalom hasznos, mert komoly
próbán esünk át olyankor, s ha hallod

a zenét, mely dalra nógat megint .
szédülten is vagy elalélva,írd meg
hogy el nem hagyhat az ég, letekint
a szenvedőkre isten, így segít meg.

S akkor meggyógyul a szíved ne félj,
nem romolhat le soha az a templom,
amelyet maga, az Úr alkotott

habár a gyengeségünk keveset nyom
a latba, eljő szükség idején
és felépül újra és ragyog a fény

tudom hogy mindenkiben van fájdalom
de lassan megszokja s hordozza titkon
ergo végül érzéketlené válik
észre sem veszi mért szenved a másik

de ha egyszer olyan esőt vár fentről
mellyel mindent lemoshat lelkéről
máris felfénylik  fénylőn az ég burka
s körülveszi egy szent isteni pára

s megérzi van gyógyír van - fájdalomra
nem is fontos hogy ki és honnan adja
nem az teszi a lelket panaszmentesé
csak az fontos hogy ne sírjunk befelé

egyébként kit érdekel hogy van vagy nincs
ha az égi áldás számára nagy kincs
s így lassan minden szava imádság lesz
mert rádöbben hogy adósa a fénynek