Weöres Sándor: Ünnep + Öröklét

Ünnep

 

A csillag-szárnyas éj nyugalma zeng,

Égen kereng a dal, ha nincs veszély.

Villogva reng a csillag-szárnyas éj,

s a kedv magasban él, égen kereng.

 

A nap világa kél, hajnal dereng,

lenn hárfa peng, fenn orgona zenél,

föld álma leng, a nap világa kél,

a szívben ünnepély, lenn hárfa peng.

 

Égen kereng a dal, föld álma leng,

a nap világa kél. Ha nincs veszély,

fenn orgona zenél, nyugalma zeng.

 

Lenn hárfa peng, a csillag-szárnyas éj

s a kedv magasban él, villogva reng,

hajnal dereng, a szívben ünnepély.  

Öröklét

 

A föld, hol az élet terem,

a mindent nyelő sírverem,

a síkság, hegy, tenger, folyó:

öröknek látszik és muló.

 

Világűr és mennyboltozat,

sok forgó égi kapcsolat,

a millárdnyi tűzgolyó:

öröknek látszik és muló.

 

Mit eltemet a feledés,

egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,

egy rezdület, mely elpörög:

mulónak látszik és örök.

 

Mert ami egyszer végbement,

azon nem másít semmi rend,

se Isten, se az ördögök:

mulónak látszik és örök.