Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Töprengés az emberi élet értelméről
Rozella• 2017. január 25. 08:41
Töprengés az emberi élet értelméről
Anyaméh után a bölcső, a teljesedés,
öröm és átok, s mint tenger, a tapasztalások…
A változás determinált, de gyakran szenvedést,
fájdalmat, csalódást hoz és hiába marasztalod,
a test szabadulna, ha elér a végső állomáshoz.
Szikár szabály a múlás. El nem kerülhető.
Mint vén kufár, az idő hozzátesz vagy elvesz
bármit, amit akar, felfedhet ős-titkokat,
de van, amit örökre sötét homály takar,
csak a test útja az, ami megfigyelhető.
Mutat egy utat, noha nem kell követned,
választhatsz másikat, míg megteheted,
mert elhiszed, hogy minden más lehet,
s járhatod egyedin, eltérőn a sajátodat,
csak az eredmény lesz mindig ugyanaz.
Őrzöl egy virágot átutazóban, a szirma: Élet.
Mint rózsa kinyílik, színe, illata a tiéd lett.
Nem kérdezhetted, amikor kaptad,
hogy miért most és miért éppen neked?
Talán meg sem köszönted, azt hiszed,
nincs is kinek, bár a hang még megremeg,
ha vágyak hívnak, s megnyitják előtted a teret…
Az égen az elérhetetlen csillagokat bámulod,
irányítanád a sorsod, számonkéred, amit lehet
s felrovod folyton valakinek a veszteségeidet..,
de mivégre a merengés az élet értelmén?!
Mi végre hinni gleccserhasadékba zuhanva,
hogy pillanatok alatt elolvad a jéghegy,
a mély szakadék hirtelen semmivé lesz
s te elsétálhatsz újra szabadon, boldogan…
Rájössz hamar, hogy a szív sebei mélyek,
a test feladja és végül a semmibe zuhan,
ám mielőtt meghal, bölcsen elhagyja a lélek.
Egyedül ő tud véget vetni a kétkedésnek,
a test sosem, talán a lélek érti, mi az élet.
/ leírhattam volna a töprengéseimet prózában is, de nekem így könnyebb… ja igen, a tisztesség kedvéért: az adott szavak amik töprengésre hangoltak: csalódás, merengés, csillag, bölcső, lélek, tenger, sötét, hang, rózsa /
Rozella2017. január 29. 18:00
@kevelin: @kicsikincsem: köszönöm szépen a figyelmeteket!
kicsikincsem2017. január 27. 10:28
Tökéletes...
kevelin2017. január 25. 14:20
Egy szóval kimondva remek mindenegyes versszakasz
Rozella2017. január 25. 13:15
@Pflugerfefi: @merleg66: @Kicsikinga: Kedves Feri, Gábor, Kingám! Köszönöm megtisztelő hozzáfűzéseiteket! (Ha Skary ma nem hozza azt a pár gondolatot, talán én föl sem tettem volna.)
A kérdés a töprengésről persze részemről is csak amolyan " "költői" " /dupla idézőjelben!/ hiszen mindenki töpreng, elgondolkodik komolyan előbb-utóbb ezeken a dolgokon és azt hiszem,hogy folyamatosan változunk és változhat a nézőpontunk, a látásmódunk is. Az utolsó előtti sorban egy szót most én is megváltoztattam, mert úgy éreztem, így a pontosabb. Köszönöm a kedves hozzám szólást! :)
Kicsikinga2017. január 25. 12:33
Ez a "kis patak", mindig újat, és nagyon szépet "csobog".
merleg662017. január 25. 11:45
Rájössz hamar, hogy a szív sebei mélyek,
a test feladja és végül a semmibe zuhan,
ám mielőtt meghal, bölcsen elhagyja a lélek.
Egyedül ő tud véget vetni a szenvedésnek
a test sosem, talán a lélek érti, mi az élet.
Igazad van!
Pflugerfefi2017. január 25. 10:20
Nem csak a szív sebei mélyek, mély húrokon játszol a versben,
okos töprengéseid visznek valahova, csak nem látható utakon sodródsz, bár
a lélek érzi hol ér véget az út! Szép ez az életanalizáció!
Rozella2017. január 25. 09:14
@skary: nah látom filós napod van :)
skary2017. január 25. 09:10
@Rozella: me égy nő sosé biztos sémmiben :)
Rozella2017. január 25. 09:08
@skary: mert nála nem a biztos a lényeg:)
skary2017. január 25. 09:03
@Rozella: viszont biztos hölgy nincsen :)
Rozella2017. január 25. 08:59
@skary: naugye :)
skary2017. január 25. 08:58
@Rozella: jah a biztos úr :)
Rozella2017. január 25. 08:58
@skary: Aza szó hogy biztos, csak a rendőrség berkeiben létezik..:)
skary2017. január 25. 08:56
én azé nem vok ennyire biztos ebbe a lélekbe sé :)