Te maradsz

 

Te maradsz 

(újraírt)

 

Elképzeltelek számtalanszor, eleven,

mindig hús-vér, emberi valódban,

csak olvastam a verseid csendben,

nyeltem a könnyem szótlan.

 

Szavaiddal együtt belélegeztem,

szívembe belezajdult a "Bánat"

míg haragod, vágyad megéreztem,

… ki jöhet, ki mehet még utánad?

 

Most is így látlak, szembeszegülten

szeretni, és szenvedni a szóban.

Látlak a "Dunánál" egy sziklán elmerülten..,

de soha, soha temetve.., koporsóban.

 

Láttalak réteken, pernyehordó szélben,

dübörgött, megnyílt alattam a föld,

és te ott ültél a semmi kék szívében,

mikor bennem valahol, valaki ölt.

 

A fűben még "Rejtelmek" zengtek,

de a világ tengelye körbefordult,

könny nélkül sírtak ősszerelmek,

s nehéz vassikollyal valami csikordult..

 

"Apám és Anyám" minden elődöm,

itt hagyott régen. Az otthon nekem

talpig vasban maradt hűség-ősöm,

utak mentén kószál, kóborol velem.

 

Családom és végső menedékem

te maradsz, s én most veled mennék,

te voltál, te lettél " a szellem és a szerelem"

" visz a vonat…"; - veled úgy hazamennék…

 

/ idézőben: József Attila vers-címek, vers-részek…/